Függőségekről, őszintén

Az űrt a hiány táplálja és minél nagyobb a hiány, annál nagyobb az űr és annál nagyobb a sóvárgás is. Az ezekre adott cselekvéses-választ függőségeknek nevezzük. Mindig a beteljesülésig tartó sóvárgó időintervallum, ami hajt minket, nem pedig a sóvárgásunk tárgya. Ezek különböző mértékben lehetnek egészségkárosító hatással életünkre. Az alap konfliktus azonban, a probléma gyökere, minden esetben az űr. Ami ott tátong és szeretet érzésért kiállt nap, mint nap. Arra akinek az az alap élmény, hogy nem elég jó, nem elég szerethető, tennie kell azért, hogy "elnyerje" környezete szeretetét, viselkedni kell, nem lehet önmaga, mert akkor fennáll a veszélye, hogy elutasítást él meg, óriás nyomás nehezedik nap, mint nap. Ebből fakadóan a vágy ezeknek a negatív alapélményeknek a megváltoztatására, valamint a biztonság és teljesség érzésere is hatalmas lesz. Ezt elérni pedig a régi felvett vagy akár a jelenben tévesen hozzáválasztott módokon próbálja meg először az ember.

Ilyenkor ütközünk falakba. Sorozatosan. Mikor rájövünk, hogy mégsem a zabálás, az alkohol, a drogok, vagy éppen a promiszkuitás, illetve folytonos szenvedély-szerelmek cserélgetése fogják pótolni a hiányainkat. Ide sorolnám azért a túlzásba vitt sportolást is. Hiába tűnik valami látszólag egészségesebb megküzdési módnak, ha az még mindig valaminek a pótléka, sosem lesz valódi beteljesülés az eredménye, a tétet pedig mindig növelni kell majd. Ezeket a felvett módokat azonban nagyon nehéz megváltoztatni. Bizonyos típusainál sejtszintű függés is létrejöhet, mint például az alkohol vagy a drogok esetében. Ezek akár az agy működését is megváltoztathatják, amik szinten gátló tényezők a gyógyulást illetően.

Én sokadjára futottam köreimet bizonyos függési formákkal, cserélgetve ezeket, intenzitásukat növelve. A lényeghez azonban ezeken keresztül sosem jutottam el. Ott még most sem vagyok, de azt már biztosan tudom, mi az amivel csak elkerülöm a problémát, és a rövidtávú, "egyszerűbb" megoldást választom. Nem minden nap sikerül a nehezebb úton járni, hiszen a gyógyulás nem lineáris.

Vajon ha idejében elkezdünk őszintén magunkra nézni, ki tudjuk gyomlálni ezeket a káros válaszokat, megfogva a probléma valós gyökerét? Vajon az az űr tud kevésbé intenzíven tátongani? Egyéni munka, elfogadás, hit és erős akarat biztosan kell hozzá. Ne féljünk beszélni, ne féljünk segítséget kérni. Mind ugyanazt vágyjuk. Foltokat a sebeinkre, szeretetet és odafigyelést.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!