Vannak szerelmek, amelyekre várni kell. Valahogy úgy hozza az élet, hogy valamelyikünk, esetleg mindketten kapcsolatban élünk mikor találkozunk, s ez bonyolítja a helyzetet.

Először úgy gondoljuk, van a dolognak némi kifutási ideje, míg eldöntjük magunkban, hogyan tovább. Már tényleg nem akarjuk a régi kapcsolatot, belefáradtunk, nem szeretjük a másikat, vagy csak az újdonság varázsa van ránk ilyen hatással? Az új partner valóban elhozza azt a boldogságot számunkra, amelyre vágyunk, vagy csak okot keresünk a szakításra? Legtöbbször persze nem tudunk jobb megoldást: várunk, kivárjuk a saját döntésünket, s közben kíváncsian figyeljük azt is, leendő szerelmünkkel hogy alakulnak a dolgok.

Jómagam nem hiszek azokban a kapcsolatokban, amikor valakit azért hagyunk el, mert jön valaki más, aki szebb, jobb, kedvesebb stb, s “csak” miatta döntünk a szakítás mellett. Amennyire magam körül láttam, az ilyen okból elkövetett válások után nem születnek boldog párkapcsolatok. Azok sokkal inkább megállják a helyüket a hétköznapokban is, amelyeket tiszta lappal kezdtek. Mert jót tesz, ha időt adunk magunknak, és a másiknak, hogy megismerkedjünk egymással úgy, hogy közben ne kelljen azon aggódni, mikor lát meg valaki, akinek nem kellene…

De mi van akkor, ha nem így alakul egy kapcsolat? Mi van, ha nem függetlenek a felek, s az egyikük teljesen elzárkózik az ismerkedéstől? Mi van, ha várni kell, “lebegtetni” a kapcsolat-ot, csak távolból figyelni egymást, s várni a döntést. Meddig lehet így várni? Meddig érdemes?

• boldogság életmesék kapcsolatok sors szerelem találkozások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!