Honda e, mErt mEgérdEmlEm

Az elektromos autózás az átlagos felhasználóban számos kérdést vet fel. Mi ez, miért kell, mikortól nem lehet már hagyományos, fosszilis tüzelőanyagot használó autót kapni? Rengeteg a találgatás, de konkrétumot senki sem tud. Egy biztos, az autógyárak az Európai Unió szigorú direktívájának (95g/km CO2 kibocsátás) köszönhetően egyre több elektromos modellel állnak elő. A paletta szélesedik, egyre több kategóriában válik természetessé az elektromos hajtás.

Erre a táguló piacra érkezett a Honda e. Az autó első ránézésre prototípus benyomását kelti, az egyedi megoldások sokasága miatt olyan, mintha véletlenül engedték volna gyártásba. Bátor húzás ez abban a korban, amikor az autómárkák inkább összeolvadnak, hogy csökkentsék a gyártási, fejlesztési költségeket. Talán nem is bátor, egyenesen vakmerő.

Külső:

A Honda e külseje megosztó. Volt, akinek nagyon bejött és volt, aki egyenesen rondának titulálta. Az együtt töltött idő alatt igen kevés hölgy ismerősöm tette le a voksát a tetszési index pozitív oldalán. Ettől eltérően a férfiak nagy részének tetszett a helyenként cuki, nyomokban vagány formai kettősség. Érdekes mód pont az ellenkezőjére számítottam.

Az autó elején és hátulján a nagy fekete felületen a kör alakú lámpatestek dominálnak. Rossz nyelvek szerint, ha nem világítanának, nehéz lenne eldönteni, hogy az autó jön, vagy megy. Szerencsére a fényekkel jól kombináltak a Honda mérnökei, mind a lámpák, mind az elektromos csatlakozó fényei tetszetősek, ráadásul, ha az autóhoz közeledünk indítókulccsal a zsebünkben, a helyzetjelzők körkörös világításba kezdenek amolyan „helló gazdi” stílusban. A köszönés része az első ajtókon előpattanó rejtett kilincs is.

Az autó oldala klasszikus bakancsformát ölt, amelyet a rejtett kilincsek és keret nélküli első ajtók tesznek egyedivé.

Belső:

Az autó egyszerre modern és retro, letisztult és harsány. Ha gyújtás nélkül nézzük a belső teret, letisztult már-már „svéd” hangulat fogad. Az ülések anyaga, textúrája és a fahatású betétek, ízléses szállodai hangulatot kölcsönöznek a Honda e-nek. A kép akkor változik, amikor életre keltjük az autót és vele a temérdek kijelzőt. Ilyenkor az autó olyanná válik, mint egy 80-as évekből itt maradt utópia.

A képernyőket mindenki a saját ízlésének, szokásának megfelelően variálhatja. A lehetőségek száma korlátozott ugyan, de elsőre mindenképpen letaglózó a Honda e kijelzőinek sokasága. Itt már tetten érhető a távolkeleti behatás. Nekem a képernyőkön megjelenő akvárium funkció kicsit sok volt. Az aktív kijelzőkkel a belső tér a Sega és a Nintendo nyüzsgő világát juttatta eszembe. Ezt tovább erősítette, hogy az autóban található HDMI bemenet és a szabványos 230V-s aljzat lehetőséget biztosít a játék konzolok csatlakozására a kijelzőn.

Tovább borzolja a kedélyeket az Advance felszereltségtől elérhető kamerás visszapillantó, melynél a hagyományos tükröket a műszerfal két szélén elhelyezett kijelzők helyettesítik. A használat során erre voltak a legtöbben kíváncsiak. Miért jó ez, mennyi idő megszokni? Nos, a legnagyobb előnye nem a légellenállás csökkenésében keresendő, hanem a szűk városi környezetben. Itt ugyanis a fürgeségén, fordulékonyságán túl előnyt jelent, hogy a visszapillantó tükör nem találkozik a másik autóéval. A kamera kitüremkedése ugyanis pont elsuhan a többi autó tükre alatt. Az oldalsó kijelzőn a térérzet és a távolság helyes felmérése megszokást igényel, melyben segít a kijelzőn megjelenő „vonalzó”. Az oldalsó kamerák koszolódásra nem hajlamosak, képük nagyobb betekintést nyújt a hagyományos tükröknél. Ugyanez nem mondható el a belső tükörről, melynél a kamera gyakrabban lett szennyezett. Szerencsére itt egy kattintással visszaállítható a hagyományos tükör.

Használat közben:

A Honda e súlyeloszlása az első és hátsó tengelyek között 50-50%, ráadásul az elektromos hajtásnak köszönhetően 315Nm nyomatékot szabadít a hátsó kerekekre. A puszta számokból kiindulva ez egy igazi „élményautó” lehetne, de még sem az. A biztonsági rendszer ugyanis nem enged túl nagy szabadságfokot a vezetőnek. Pont akkor avatkozik be, amikor az autó hátulja tisztességesen megindulna és azonnal a helyes ívre tereli. Talán jobb is így, mert a legtöbb ember egyszerűen nem tudna mit kezdeni a hátsó kerekekre jutó nyomatékkal, de minimális csúszkálásra így is van lehetőség, ha szeretnénk.

A Honda e-ben minden ma elérhető vezetéstámogató rendszert megtalálunk. Ilyen a holttérfigyelő, a kanyarkövető, az adaptív tempomat, - amely képes az autót állóra fékezni, majd pár másodpercen belül a forgalommal együtt elindítani -, a vészfék asszisztens, vagy az automata parkolóasszisztens. Ezek többnyire jól, finoman teszik a dolgukat. A hátsó keresztirányú forgalom figyelés pedig olyan kiváló, hogy minden autóba beletenném.

A hátsókerék hajtásnak köszönhetően az autó forduló körének sugara mindössze 4,3m.

A kanyarvadász üzemmódot a biztonsági rendszeren túl, a kormány mérete, áttétele sem támogatja. Ettől függetlenül a Honda e így is jóval több élményt nyújt az autók jelentős részénél, az elektromos mezőnyből pedig magasan kiemelkedik.

Az egy töltésre jutó élményeknek azonban sajnos hamar vége szakad, mert a kis Honda e nem a legtakarékosabb elektromos autó. A fogyasztása az időjárás, évszak függvényében 17-32kWh/100km között változik. Ezt hatótávra fordítva körülbelül 120-200km megtételére alkalmas. Az átlagos napi ingázásra ez a hatótáv is bőven elegendő, csak ne kelljen hirtelen messzebb menni.

Az autó számos egyedi szolgáltatással rendelkezik, olyan, mint egy guruló okostelefon. Az angol nyelven elérhető Honda asszisztens rendszertől megtudhatjuk az időjárást, a környéken lévő éttermeket, vagy bármi mást, ami elérhető az interneten, sőt akár viccet is tud mesélni. A rendszer nagyban hasonlít az okostelefonokon elérhető szolgáltatásokhoz pl. a Bixby, amely nem csak az autóban ülve érhető el.

A másik érdekes szolgáltatás, hogy telefonos applikációs segítségével folyamatosan tarthatjuk a kapcsolatot az autóval. Távolról ellenőrizhetjük az ajtók, ablakok állapotát, az autó belső hőmérsékletét, nyomon követhetjük az autó merre járt korábban, vagy épp hol található. Előre eltervezhetjük az útvonalat, amelyet indításkor automatikusan betölt a rendszer, vagy akár be is avatkozhatunk és távolról elindíthatjuk az autó fűtését, hűtését, vagy az autó töltését is szabályozhatjuk.

Összegzés

A Honda e fura szerzet, vagy csak a világ nem készült még fel a befogadására. Városi, „szaladgálós” autónak túl sok, túl drága. Univerzális autónak alacsony a hatótáv. Mégis van benne valami olyan, ami a legtöbb mai autóból hiányzik, amitől minden nap mosolyogva ültem be, amitől azt éreztem, hogy a forgalom című színdarab főszereplője vagyok. Az egész autón átüt, hogy ezt nem csak úgy odabiggyesztették, nem csak a kötelező kört akarták letudni az elektromos autó portfólióban, hanem álmodtak egy nagyot és keresztül vitték.

Rengeteg olyan tárgy létezik a világban, ami teljesen felesleges, mégis valahogy azt érezzük, hogy nem tudunk élni nélküle. A Honda e ellen is ezer kifogást tudnék felhozni, de felesleges önbecsapás lenne, mert egyszerűen kell. És hogy miért? – mert megérdemlem.