Ízlések és pofonok

Pár héttel ezelőtt elhoztam egy bútort az IKEA FYND részlegéről. Ez elsőre nem hangzik túl izgalmasan, viszont, ha azt mondom, hogy a küldetés szerint egy kis DIY is játszik a dologban, az minden bizonnyal már felcsigáz Titeket.

Három diy blogger (Vintage Bazaar, Kicsi Ház, Juditu) azt vette a fejébe, hogy egy-egy IKEA bútort a saját ízlése szerint meghekkel. Az, hogy milyen bútort alakítunk át, igazából a szerencsén múlik, éppen mi van a FYND osztályon, amikor nekiugrunk a projektnek. Az én szerzeményem egy HEMNES írószekrény! Nagyon jópofa, praktikus darab, meglepő módon sok mindent elnyel. Ezt már csak azért is tudom, mert amióta nálunk van, folyton dobáltam bele olyan dolgokat, amik időnként kupisan mutattak a nappaliban. A végén odáig jutottam, hogy a varrógépemet is ebbe rejtettem, és akkor jött az isteni szikra, hogy bizony ez a bútor lesz a varrós bázisom! Na persze, berendezni könnyebb, mint kitalálni, mitől lesz ez kinézetre több, mint egy sima bútor. A helyzet az, hogy kívülről nem igazán akartam hozzányúlni, mert a fehér tökéletesen passzol a szobához. Ezért valami olyat találtam ki, ami az egész megjelenésén nem sokat változtat, mégis vicces és variálható. Ez pedig a táblafestékkel átkent felület, ami az ajtókra került.

Először kimaszkoltam a széleket, majd kikevertem a táblafestéket, méghozzá szürke színben, mint a nappalink fala. A keverési arányok: 2 rész akrilfesték+1 rész 3D por, ahogy ezt már korábban is csináltam a gurulós ládánál. Festés előtt a felületet fel kell csiszolni és alapozóval átkenni, így a táblafesték tökéletesen tartós lesz a felületen. Három réteg felfestése után először durva, majd közepesen finom csiszolópapírral simára csiszoltam a felületet. Ehhez Dremel Multimaxot használtam, amivel kb. 5 percig tartott a művelet. A felületre így lehet írni, mintát rajzolni, firkálni, vagy ami éppen eszünkbe jut, és nedves szivaccsal lehet tisztára törölni. Az eredeti sötét színű fogantyúkat pedig lecseréltem elegánsabb darabokra. A belső részre a kezdettől fogva tapétát szerettem volna. Futottam pár kört az ügyben, de valahogy nem akart összejönni, és a végén már el is ment a kedvem a tapétázástól, végül is ilyet már korábban is csináltam. Úgyhogy elővettem a régi kedves chevron mintát, amit mindig is szerettem volna látni a lakásban, mondjuk a falon, vagy egy bútort kárpitozva, de eddig csak egy párnáig jutottam. Valamiért ezt is csak szürke színben tudtam elképzelni, és lehet azt mondani, hogy a szürke unalmas, de szerintem megfelelő árnyalatban és jól megválasztott felületen irtó elegáns tud lenni, főleg fehérrel (és okkersárgával). Nekiestem maszkolószalaggal és festékkel (nem alapoztam), és persze mikor fogy el a maszkolószalag: az utolsó négy csíknál. Ezúttal gyors megoldásként elővettem a vastag celluxot. Persze alig láttam a felragasztást, cserébe be kell vallanom, hogy sokkal szebben maszkolta a felületet, mint a maszkolószalag, ami a gondos felhelyezés ellenére azért itt-ott maga alá engedte a festéket, sőt, felszedéskor néhol a festékszéleket is megtépte.

Vagy két órát molyoltam a hibák kijavításával, aztán matt lakkal átszaladtam az egészen és tádááám: ha nem is lett egy egész hobbyszobám, de van egy saját ízlésem szerint dekorált kis zugom, amit pillanatok alatt el tudok rejteni. Kell is, mert ez a chevron és főleg a szürke nem éppen Borostásom szívecsücske (mert az amúgy én vagyok), de ezzel a “belülfestős” módszerrel mindenki jól járt ;)