Ki mondta, hogy könnyű lesz?
Ha szembetaláljuk magunkat egy-egy megoldhatatlannak tűnő élethelyzettel, sokszor mentesítünk a cselekvés alól, a "Lehetetlen - Ez túl nehéz" mondatokkal. De mégis ki a fene mondott olyat, hogy bármi könnyű lesz ebben az életnek nevezett játékban?
Ja, igen, tudom már. Azok a rózsaszín, vattacukros, minden boldogságosságos, már-már nyúlós-ragadós világot kínáló önjelölt motivációs trénerek, akiket annyian előszeretettel követnek. Munkásságuk azért rendkívül kártékony, mert emberek ezrei hiszik el, hogy nulla energiabefektetéssel is hatalmas eredményeket lehet elérni.
Aztán nyilván, mikor nekik nem sikerül megugraniuk, hamar szidni kezdik azokat, akiknek viszont sikerült. Ha te nem akarod erősíteni a fanyalgók táborát, akkor gyorsan olvass tovább, motiváció következik, amolyan valóságos, rózsaszín mentesen, a tőlem megszokott, kicsit más stílusban.
Ha úgy érzed lehetetlen
Jusson eszedbe, hogy ez tényleg csak a fejedben létezik. Nem, nem azért, mert szar ember vagy, hanem azért, mert megtanították neked. Valószínűleg olyan emberek vettek körül, akik sosem mertek lépni, újba kezdeni vagy megpróbálták ugyan, de az első sikertelenség után visszamenekültek a csigaházukba.
Így felállították neked is a határaidat, megmutatták, hogy a lehetetlen igenis létezik és megtanították neked, hogyan kell beállni a sorba és hogyan kell leélni úgy egy életet, hogy soha ne legyél igazán boldog. Ezt hívjuk tanult tehetetlenségnek.
Mindig elfelejtik közölni velünk, hogy a sikerhez vezető út, bukásokkal van kikövezve. Mert ahová érdemes eljutni, oda nem vezet könnyebbik út. - Mekkora közhely szótár vagyok a mindenit neki! - De egyébként meg igaz. Reális célok! és sok- sok munka vezet a siker felé. (Kivéve, ha szerencsés csillagzat alatt születtél, de a kis magyar valóságban sokan kívül rekedtünk azon a körön)
Ha úgy érzed túl nagy a teher
Tedd le. Ismered a pohár víz történetét? Tudod, mikor fel kell emelned és tartanod. A víz súlya nem változik, ám a karod egyre jobban zsibbad. A végén már alig bírod tartani, pedig az elején még nem is volt olyan nehéz. Ugyanígy működik a terhek cipelése is. Egyre jobban fog fájni, minél tovább hordozod magaddal.
Az "engedd el!" valójában nem működik, bár nagyon szépen hangzik. Maximum feldolgozni lehet. Meg helyére tenni azt, ami feldolgozhatatlan. Muszáj rendet tenni, különben összeroskadsz a terhek alatt.
Ha úgy érzed minden rossz
Helyezd át a fókuszpontot. Jó példa erre a fehér lapon- fekete kör esete. Mikor a professzor megkérte a diákokat írják le, mit látnak a lapon. Mindenki a fekete pontról írt, hogy milyen a színe, alakja, hol helyezkedik el, stb. Senki nem említette a fehér lapot.
Így vagyunk mi is a problémákkal. Ha csak azokat lesegetjük, ahelyett, hogy megoldásokat keresnénk rájuk, akkor jövő ilyenkor is ugyanott fogunk állni: egy helyben, a szarkupac tetején.
Ne várd a sült galambot!
Nem igaz, hogy csak el kell képzelned és sikerülni fog. Nem elég elolvasni egy Facebook inspirációs idézetet, ahogy az sem segít rajtad, ha pozitív leszel és úgy teszel, mintha minden rendben lenne. (bár valljuk be, rengetegen élnek ma igen jól ebből)
Valójában egyetlen dolog működik: a folyamatos tanulás. Átlátni a sorok között, felismerni a manipulációt, megismerni a saját erősségeinket és korlátainkat. Célokat kitűzni és kőkeményen dolgozni értük. Ha pedig valami már nem szolgál bennünket, akkor merni kell elengedni azt.
További írásaimat a honlapomon és Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez