Kinek kell a bonyolult nő?

A bonyolult nőhöz nem kell több száz oldalas használati utasítás, de nem árt tanulmányozni, és nagyon figyelni rá. Ha gyengéd, lánglelkű, és állhatatos maradsz, ha lassan dolgozol, ha finoman bontogatod azt a csomót, akkor a végén sikerrel jársz. A szerelem is tudod, mindig bonyolult, sosem hétköznapi, vagy földhözragadt, nem lehet hozzászokni. A boldogságot nem lehet csak úgy, az ujjunk hegyével megérinteni, bele kell fúrni magunkat, teljes egészében, magunkra venni, átadni magunkat. Előbb neked kell kézen fogva vezetned, látnom kell, hogy megéred –e a fáradtságot, hogy átmész-e az alkalmassági vizsgán. Mert én remekül vezetem önmagam, és oda tudok tipegni a saját autómhoz tűsarkúban, zuhogó hóesésben, mégis azt szeretném, hogy vigyázz rám, érezz felelősséget irántam, legyél védelmező, gondoskodó férfi. Elmenekülhetsz előlem, mert túl bonyolult, és macerás vagyok, de sosem mondhatsz rám nemet. Néha elbizonytalanodom, nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.

Mégis biztosan állítom, a bonyolultságom az egyik erényem, ami sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem játszmázik, és nem ármánykodik. És az életem legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is ugyanaz marad, ami volt: erény. Miért vagyok bonyolult? Jó okom van rá. Szét akarom választani az ocsút a búzától, vagyis tisztán akarom látni ki érdemli a figyelmemet, ki a nagybetűs Ember, és ki a defektes, szimpla, felszínes temporális gyönyört kereső skalpvadász. Kinek kell egy bonyolult nő? Léteznek még érzelmileg is intelligensek, akik valódi érdeklődéssel figyelnek, és türelemmel bontogatnak? Akik nem mondanak le, nem hajítják el, és nem adják át azt az összegubancolódott lélekcsomót, hogy bajlódjon vele más? Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban, nem maradt már türelem a szeretethez sem, egymás tanulmányozása, és megértése pedig túl sok időt vesz el. Egyértelmű kérdésekre, rövid, jól érthető válaszok kellenek, és a komplikált érzelemvilágú ember mások megítélése szerint egyre inkább csak romantikus, szentimentális időutazó.

Azt hiszed, a párkapcsolat olyan, mint egy óraszerkezet, és a legkevésbé bonyolult romlik el legkevésbé? Nem lehetséges szoros, mély, elkötelezett kapcsolatban létezni valakivel úgy, hogy az ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. Értsd meg, ha valódi hosszú távú békét, és méltó, megelégedett, sokszintű vonzalomra épülő szerelmet szeretnél, akkor le kell tudnod mondani az egyszerűségről, és a teljes nyugalomról.

Ha szíved úgy találja, van dolgunk egymással, akkor fizesd meg értem az árat, „és nászunk legyen ellenfelek vívás utáni kézfogása.”

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.