Különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten

Van valami, amiről régebben akarok már írni. Arról, hogy milyen érdekes különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten is. Nyilván nem lehet általánosítani, de elég sokat foglalkoztam ezzel a második könyvemben is, ahol történelmileg és szociológiai szempontból is végigjártuk, hogy miért borultak fel a női- férfi szerepek és miért vadultunk el a kapcsolatainkban.

Rengeteg oka van, de röviden azért is - és ez van hozzánk a legközelebb - mert a Világháborúk traumatizált, megnyomorított férfiak millióit termelte ki, az itthon maradt nők, meg kénytelenek voltak átvenni a szerepüket. Aztán a traumatizált férfi, meg a megerősödött nő fiai és lányai ebbe születtek bele, ahol nem volt már beavató Apa és Anya, és pl. a férfi hiánya miatt az Anyák a fiaiktól akarták megkapni a férfi energiát, a lányok meg védelmező Apa nélkül maradtak. Majd a felgyorsult gazdasági világ egyre jobban az érzelmi elérhetetlenséget szolgálta, így a folyamat gyűrűzött tovább. Nálunk meg még rátett egy lapáttal, hogy Balkán maradtunk. ( A férfi-nő mítosz című könyvemben ezekről olvashattok!)

Ne de, amiről most írni szeretnék! Azt látom, hogy ez tényleg valami transzgenerációs minta, ami még nagyon ott van 35- felett. A nők, akik mindent meg akarnak és kényszerülnek oldani, és a felelősséget nem vállaló Férfi, aki gyermek maradt az Anyja okán és az Apja hiánya miatt. Tisztelet a kivételnek! Döbbenet, hogy micsoda játszadozás folyik érzelmileg, mennyire nem teremtenek, mennyire nem merik képviselni a tisztességes, felelős férfit, menekülnek és nem találják a helyüket. A nők meg elvadultak és megy a harc… közben meg szenvednek.

Különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten - - - férfiak, generációk, generációk közötti különbségek, lélekhangok, nőiség,

Viszont azt figyeltem meg, hogy valahogy a mostani 20-30-as férfiaknál megfordult valami és nagyon szép irányba. Nyilván itt is van nagyon szép meg csúnya oldal is. Azt látom, hogy itt történt valami feloldás, és vélhetőleg egy Anya generáció, akik már nem adták tovább a fiaiknak azt, hogy nem hagyják őket felnőni. Meg azt, hogy hogy tegyenek, a menekülés helyett. Egyrészt több fiúval is dolgozom, másrészt a magánéletemben is látom ezt. Lett egy másik szint, ahol igazi férfi energia van, aki óv, teremt, figyel és tisztel. Én személyesen köszönöm!

Viszont a lányoknál hihetetlenül érezni az Apák hiányát, ami pont az a generáció, amiről fentebb írtam. Nem véletlen, hogy ők meg az Apát keresik, vagy ennek már csak az anyagi részét…De ez egy másik történet!

A dolgok amiktől szenvedünk a saját mintáinkban, szociális és kulturális, történelmi és vallási hátterünkben vannak elrejtve. Talán ha ezeket megértjük, megértjük azt is, hogy változtathatunk a személyes életünkben, mindenki javára.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.