Nem fiatal már az XE nagymacska, de még fitten szaladgál az utakon. Köszönhetően a benne duruzsoló, meglehetősen erős motornak, másrészt a számos modellfrissítésnek, amelyen a modellciklus alatt átesett. Bár SUV lázban ég a világ, de a presztízs szegmensben azért egy magára valamit is adó márka rendszeresen hozza ki az újabbnál újabb típusokat, gondoljunk csak a BMW 3-as szériájára vagy éppen a Mercedes-Benz C osztályra. Így a Jaguarnak egyáltalán nincsen könnyű dolga.

Észrevétlenül emelkedik az elvárási szintje a fogyasztóknak, annak ellenére, hogy a prémium gyártók, legyenek akármilyen presztízzsel bírók is, előszeretettel kezdik az árlistájukat műbőr borítással vagy divatos kifejezéssel élve vegán bőrrel borított ülésekkel. Ettől a körülménytől eltekintve az anyagminőség, az általános minőségérzet tényleg makulátlan már mindenhol. Ami manapság ezen a körülményen kívül komoly változás az utastérben, az a mozivászon méretű kijelzők megjelenése. Görbített, sarkított, hatalmas kijelző tenger, amely mostanában a modern és a fényűző közlekedést garantálja. Ezzel szemben a Jaguar eggyel hátrébb lépett vagy éppen nem mozdult kellőképpen előre. Az viszont érdekes, hogy az autót vezetve ezt egyáltalán nem éreztem hátrányának.

A klasszikus forma és a tesztautónk feltűnő színe ellenére, amely határozottan kiemeli a sorból, egy tekintélyt parancsoló, konzervatív megjelenésű autó a Jaguar. Sallangmentes vonalvezetés, ahol a fekete kiegészítői, hűtőrácsa, a fekete ajtókeretek pont annyira erősítik a sportos stílust, amennyire szükséges. A kétliteres, 300 lóerős motor komoly képességeket rejt, de az XE esetében ez nagyjából annyira látszik, mint amikor egy izmos sportember öltönyt vesz fel. A fizikális képességeket nagyrészt elfedi a jó szabású ruha, de az éleknél azért látszik, hogy többről van szó. Ha valakinek kételye támadna, azért ott van hátul a krómozott dupla kipufogóvég és a szépen szóló dörgés, ha éppen erőssebben a gázra taposunk. A shadowline felszereltség miatt a márkalogó is fekete, amely egyébként baromi jól mutat a gyönyörű árnyalatú bordó fényezéssel.

Az utastér kifejezetten impozáns, lehetséges, hogy számomra azért nem hiányzott a teljesen digitális műszerfal, mert a Jaguar márkához ez a csöppnyi konzervativizmus teljes mértékben passzol. Természetesen van azért digitális megjelenítés ott is, de a műszerfal két szélén a mérőműszerek, egészen pontosan azok nagy része, analóg. Tetszetős módon a középső rész átolvad a digitálisan megjelenő sávba, ahol az összes információ már egy LCD kijelző közvetíti.

A középkonzolon egészen pontosan 2 kijelző található, a nagyobb az általános használatra szolgál, kitükrözhető rá a mobiltelefonunk, illetve a Jaguar/Land Rover -nél megszokott infotainement szoftver fut rajta. Bár a most megjelenő német presztízs modellek esetében talán színesebb, szebb a grafikai megjelenítés, még az is elképzelhető, hogy nagyobb mértékben tudunk belemenni egyes beállítások részleteibe, de mindezek ellenére azt gondolom, hogy ez a program az egyik legjobb manapság. Nagyon egyszerű a kezelhetősége, viszonylag gyors és logikus a felépítése. Az már egy másik kérdés, hogy akarunk-e nagyobb képernyőt látni, használni. Szerintem ez úgy működik, mint például a televíziók esetében, addig nem hiányzik a nagyobb, ameddig nem láttunk nagyobbat. Aztán ez a kérdés már nem ennyire egyértelmű. Mindazonáltal lehet élni a 12”-es méretével, és azzal sem lehet probléma, hogy nem látjuk eléggé. Ezen nagyobb kijelző alatt található egy kisebb, szintén érintés vezérelt kijelző, kifejezetten a klíma számára. Szép megoldás, amelyet ugyan sokat nem kellett használni, mert az automata beállítás szerintem tökéletes, de az mindenképpen örömteli, hogy nem kellett egy almenüben a klíma beállítása után kotorászni. Ettől a kisebb képernyőtől jobbra és balra egy-egy tekerőgob segítségével állítható a hőmérséklet, továbbá az ülésfűtés is.

A könyöklő előtt találjuk a sebességváltó kart, amely a ráncfelvarrás következtében ismét hagyományos formát öltött. Mellette jobb és baloldalon helyet kapott még néhány funkciógomb is, többek között a vezetési üzemmód kapcsolója. Itt az ECO, Comfort és a Sport módok között választhatunk. Utóbbi esetben a motorhang dübörgésén túl (amely inkább a hangszórókból érkezik, mint a motortérből), még a belső hangulatfény is vörösre vált, ezzel is elősegítve, hogy jobban hangulatba kerüljünk.
A Jaguar vezetője egy kifejezetten kényelmes fogású kormányt markolhat, továbbá hasonlóan, mint a többi utas, szép minőségben bőrözött ülőfelületen foglalhat helyet. Az már kevésbé pozitív, hogy elől ugyan kényelmes volt számomra az üléspozíció és a helykínálat is, de ez a hátsó üléssorról egyáltalán nem volt elmondható. A lábtérrel kevesebb volt a probléma, az még az elfogadható kategóriába esett, de a fejtér kifejezetten szűkösnek mondható. Ha közel ülünk az ajtóhoz, akkor nagyjából 170-175 cm magasság fölött biztos nem fog elférni a fejük. Ez a helyzet fölül, középirányban nem ennyire kritikus, de ez nem azt jelenti, hogy középen elegendő lenne a hely, mert ott az ülés kialakítása nem kedvező. Szóval két magas ember hátul csak úgy fér el rendesen, ha befelé hajtja a fejét. Ez annyira nem néz ki jól.

A 4678 mm hosszú autó nem irreálisan alacsony, 1410 mm-es magasságával nagyjából 1 cm-rel alacsonyabb, mint egy Audi A4 és 2cm-rel, mint egy BMW 3 vagy Mercedes C. Inkább a belső térelosztás nem sikerült annyira tökéletesen. A csomagtartó egyébként átlagos, 370 literes, amely a hátsó ülések lehajtásával tovább bővíthető, viszont a teszt modellben síalagút nem volt.

A négyhengeres motor viszont nagy mértékben feledteti velünk a dimenziók adta lehetőséget. Ahogy említettem, egy kétezres turbómotor adja a teljesítményt, egészen pontosan 300 lóerőt és ehhez 400Nm nyomatékot. Ehhez kapcsolódik egy nyolcfokozatú ZF automata váltó. Így a Jaguar 5,9 másodperc alatt képes a százas sprintre. A puszta adaton kívül elmondható, hogy kifejezetten élvezetes az 1651 kg-os gépkocsival a gyorsulási élmény. Azt viszont nem lehet mondani, hogy nem szomjas ez a motor. Tesztünk alatt az átlagfogyasztás 11 liter körül alakult, vegyes használat mellett, dinamikus vezetési stílussal, némi autópálya túlsúllyal. Ha nagyon figyeltünk volna a lábunkra, biztos behozható lett volna az átlag 10 alá. Sokkal kevesebbre én nem számítanék.

Egyre inkább már az is előny, hogy nem tömegeket céloz meg egy márka, így lesz különleges, így lesz egyedi. Hogy jó ötlet-e a Jaguartól ez a stratégia, az akkor fog csak kiderülni, ha meglépik, hogy teljesen új XE-t hoznak ki, hiszen egy meglévő típus ráncfelvarrása lényegesen kevesebb költséggel jár. Addig viszont folyamatosan feltehetjük a kérdést, hogy megfelelő sportos alternatíva-e a prémium szegmensben a Jaguar XE egy BMW 3 vagy más német versenytársakkal szemben? A belső méretezési probléma ellenére az XE egy nagyon stílusos autó, hozza azt a presztízst, minőségi szintet, amelyet ettől a kategóriától elvárhatunk. Az eladások emelkedésének két gátja lehet csupán. Az egyik az ár, amely egyáltalán nem kevés. Az XE 21 millióról indul, de a tesztautónk ezzel a motorral és a komoly felszereltséggel 28 millióba került. Ez pedig a német versenytársak árához képest sem kevés. Másik probléma az ismertség. Meggyőződésem, hogy keveseknek jut eszébe még, hogy a Jaguar egy alternatíva lehet. Pedig aki így dönt, összeségében nem fogja megbánni, én a magam részéről örömmel ajánlom mindenkinek, aki sportos eleganciát akar sugározni és azt meg is akarja élni.

• 2023 Jaguar XE teszt jaguar teszt Jaguar XE P300 AWD teszt xe jaguar

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!