Mások magánéletében vájkálni nem csak tiszteletlenség, de bunkóság is

Az elmúlt évek során egyre erősebben tapasztalom azt, hogy mi emberek valahogy természetesnek vesszük, hogy turkálunk egymás életében. Nem tudom, hogy csak én lettem-e zárkózottabb a magánéletemet illetően, vagy mindig ilyen voltam és csak próbáltam megfelelni az elvártnak...de most úgy érzem ez nincs rendben.

Nem tudom, hogy miért gondoljuk okénak azt, hogy olyasmikbe kérdezünk bele, amihez egyáltalán semmi közünk nem lenne. Miért gondolják sokan úgy, hogy joguk van tudni dolgokról, amik semmilyen szinten nem érintik őket?

Nem tartom egészségesnek ezt a fajta közeledést. Nem hiszem, hogy az lenne a normális, hogy abszolút nem tartjuk tiszteletben a másik ember magánéletét, a határait és ezzel egyben az érzéseit sem. Hiszen gondoljunk csak bele, hányszor volt olyan, hogy belekerültünk egy kellemetlen beszélgetésbe olyasmiről, amiről nem szívesen beszélünk. Vagy egy olyan helyzetbe, ahol egy kicsit sarokba szorítva éreztük magunkat azon kérdések által, amiket megkaptunk?

Mások magánéletében vájkálni nem csak tiszteletlenség, de bunkóság is - - - lélekhangok, magánélet, privátszféra, tisztelet,

Mert vannak olyan dolgok, amelyek igenis csak ránk tartoznak. Olyan érzések, olyan történések, amiket nem szeretnénk elmondani, vagy egyszerűen még nem állunk készen arra, hogy megosszunk másokkal. Legfőképpen nem olyan emberekkel, akik adott esetben nem is teszik ki azt a szűk néhány főt, akik a bizalmasaink. Sokszor a velünk szembejövő kérdésekre még mi magunk sem mindig tudjuk a választ, de mivel ott állnak előttünk és azt várják, hogy mondjunk valamit, belekeveredünk egy olyan szituációba, amiben egy kicsit sem érezzük komfortosan magunkat.

Meg kellene tanulnunk azt, hogy igenis vannak dolgok, amikre nem illik rákérdezni. Ahogyan azt is meg kellene tanulnunk, hogy egyes emberek kevesebb dolgot szeretnek megosztani a nagyközönséggel. És ezzel az ég világ semmilyen gond nincs is. Mindannyiunknak először is fel kellene mérnünk azt, hogy mik a saját határaink, és eszerint kezelni mások privát dolgait is. Hiszen a magánélet, ahogy a nevében is benne van egy magán dolog, ami nem mindenkire tartozik, és majd ha úgy érezzük, akkor annyit és akkor osztunk meg belőle, amikor mi akarjuk.

Ennyi szabadságot igazán megadhatnánk egymásnak. Hiszen a tisztelet fogalmába valahol ez is beletartozik, nemde?

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.