Másság és elfogadás

Egyik barátnőmmel beszélgettem, amikor átküldte ennek a gyönyörű fotósorozatnak a linkjét. A címből láttam, hogy meleg párok szerepelnek a képeken, így bevallom kicsit félve kattintottam rá. Azt gondoltam, ízléstelen képek halmazát gyűjtötték egy csokorba az oldal szerzői. De amíg betöltődtek a fotók, még épp elkaptam a linkhez tartozó üzenetet, miszerint fantasztikusak a képek. És valóban. Braden Summers, - aki maga is nyíltan vállalja, hogy saját neméhez vonzódik - beutazta a világot, ezalatt pedig Franciaországban, Indiában, Brazíliában és Dél-Afrikában meleg szerelmespárokat kapott lencsevégre. Csodálatos munkát végzett. A képek láttán egyetlen dolog jutott eszembe: a tisztaság. Mert sugárzik róluk a tiszta, önzetlen szerelem és odaadás. Úgy vélem, hogy a szívnek és a vágyaknak nem lehet parancsolni, és nem is kell, csak azért, mert a közvélemény úgy ítéli meg, hogy az nem normális. A homoszexualitás nem egy újkeletű, felkapott divat, hisz már ősidők óta nem tekintik betegségnek. Az ókori rómaiak és a görögök köréből is megszámlálhatatlan, saját neméhez vonzodó emberről számolnak be a leírások. Arról pedig sejtelmünk sem lehet, hogy az évszázadok alatt hányan nem merték felvállalni másságukat, mert féltek a megbélyegzéstől, a nyilvános megaláztatástól. Hozzáteszem, azok, akik mellet verve tapossák sárba verbálisan a meleg férfiakat, előszeretettel kéjelegnek leszbikus pornóvideókra. Ja igen, majdnem elfelejtettem, az ugye teljesen más. Nem állítom, hogy az ember orra alá kell dörgölni a szexuális hovatartozást, de onnantól kezdve, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, és ezt nyíltan vállalja is, nekünk semmi más dolgunk nincs, mint ezt elfogadni és tiszteletben tartani. 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                              Krajnyik Cintia

 

Szólj hozzá a cikkhez