Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben- Juhász Gyula és Sárvári Anna szerelme
Milyen volt valójában Anna szőkesége? Milyen volt szeme kékje, hangja selyme? Ki volt Sárvári Anna színésznő, Juhász Gyula felejthetetlen múzsája, az Anna versek ihletője, aki talán benne él minden félrecsúszúszott nyakkendőben, és elvétett szóban?
A költő 1908-ban érkezett Nagyváradra, hogy új állását elfoglalja. A 25 éves Juhász Gyula hírlapíró több hónapon át rajongott a 22 éves nagyváradi színésznőért. A kissé molett, szőke, kék szemű színésznő azonban soha nem lett Juhász Gyula igazi, szerető társa.
Kapcsolatuk csupán egyoldalú, plátói vágyódás volt a hallgatag, érzelmileg labilis depresszióval küzdő költő részéről, és a lány inkább félt tőle, mintsem rajongott volna érte. A költő nappal elfogult, lelkes kritikákat írt az erős testalkatú, nagytermetű 22 éves lányról, a próbákra is bejárt, a nézőtér félhomályából leste „Nusikát”, aki ügyet sem vetett rá. Éjszaka az ablaka alatt virrasztott, de nem volt bátorsága felmenni hozzá. Később Anna így emlékezett:
„Deésy Alfréd elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a költőtől ... Aztán összesen ha kétszer-háromszor találkoztunk, és én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett ... nem szerettem, nem tudtam szeretni ... ”
Az első Anna-vers 1908. október 25-én jelent meg.
ANNA ÖRÖK
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
A költő érzelmi mélypontjain többször is öngyilkosságot kísérelt meg, a rövid, mániás szakaszaiban pedig rajongásig, betegesen szerelmes volt. Sokszor olyasvalakibe, akinek fogalma sem volt minderről. Az Anna-szerelem, nem tudni miért, végigkísérte egész életében, ez volt a legnagyobb fellángolás.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez