Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben- Juhász Gyula és Sárvári Anna szerelme

Juhász Gyula egész életében boldogtalan volt, társtalan, fuldokló magánya soha nem szűnt, tragikus pszichés betegsége, pesszimista kedélye a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Lírájának alaphangja a mélabú és a bánat volt. A költői sikerek nemhogy inspirálták, és előremozdították volna, hanem inkább megbénították, és az ismertségtől valósággal bepánikolt. 1929. január 18-án elsőként jutalmazták Baumgarten-díjjal, amit a rákövetkező években még kétszer megkapott. A siker azonban tovább roncsolta idegállapotát, és az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte. Juhász Gyula 1937. április 6-án újra öngyilkos lett, és már nem tudták megmenteni.

Sárvári Anna, a jelentéktelen vidéki színésznő neve legendás szerelemként maradt fenn az utókor számára. Azonban ezt ő maga nem tudta értékelni, Juhász Gyula halála után Anna azt állította, neki semmi köze a csodálatos Anna-versekhez.

„... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”

A költő halála után Annát baleset érte, és csípősérülése miatt nem állhatott többé színpadra. 1938-ban, kilátástalannak hitt sorsa miatt megmérgezte magát. Halálos ágya mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt, kinyitva a költő dedikációjával:

„Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula”

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.