Miért kéne bizonygatni, hogy jó nő vagyok?

Sosem akartam elbújni a smink mögé, játszmák mögé. Jól érzem magam ezek nélkül. Volt olyan, hogy mindenki másnak megakartam felelni azzal, hogy eljátszom azt ami nem vagyok. Távol áll tőlem a ribancos ruha és a kisestélyi.

Valaki azt mondta nekem, hogy nő vagyok, hát legyek nőiesebb, és ellátott pár tanáccsal, ami szerintem a “hogyan válj ku**ává pár lépésben “ volt. Miért baj az, hogy nem számítanak ezek a külső dolgok? Miért baj az, ha nem akarok eszeveszettül mosolyogni minden arcra, mert egyszerűen nincs kedvem? Miért baj az, hogy nem mindig élek a „nagy lehetőségekkel”, mert egyszerűen nem fér bele a határaimba? Miért akarnék mindenki szemébe nézni, és flörtölni, csak hogy bizonyítsam számomra ismeretlen, értéktelen embereknek, hogy jó nő vagyok. De egy dolgot nem tudott: Én már nem menekülök.

Majd mosolygok arra, akinek úgy érzem szüksége van rá. Majd szemezek azzal, aki tetszik nekem. Majd kiöltözök, akkor, ha olyan eseményre megyek, ami számít nekem. Majd csábítok, ha csábítani akarok. Megteszem amit akarok, akkor ha úgy érzem, ezzel nem bántok senkit, és ez a valami engem szolgál majd, amire vágyok én, és nem mások várják el tőlem. Sokszor akartam a “menők” közé kerülni. Viszont rájöttem a menőknek rengeteg gondjuk van az önértékelésükkel. A menők sokszor bunkók, és sokszor taposnak el másokat(tisztelet a kivételnek, és egyébként számomra mindenki menő, nem én találtam ki ezt a felosztást). Azzal, hogy ezeken gondolkodtam, rájöttem, hogy pontosan így vagyok önazonos.

Miért kéne bizonygatni, hogy jó nő vagyok? - - - lélekhangok, önazonosnak lenni, önszeretet,

Nem hagyom, hogy bárki is lerombolja az eddigi törekvéseim. Nem akarok “menő” lenni. Igazi akarok lenni. Igazi nő. Nem kell a mások megerősítése, hogy én is jó vagyok. Nem kell többé másoknak eleget tennem. Tény és való- nem vagyok egy olyan nő, aki mindig tudja, mi a helyes, és amikor belépek valahova, nem én vagyok a legcsinosabb, legelőkelőbb. Nem én vagyok az a nő, aki bárkit megkaphat, és aki bárkit elcsábít. De ki mondta, hogy az akarok lenni? Kimondta, hogy számomra nem elég az, hogy a hozzám közelállóak tiszteljenek? Ki mondta, hogy nekem nem elég az, hogy az az egy ember csábuljon el nekem, aki tetszik is? Ki mondta, hogy az a jó nő, akit mindenki akar? Ki mondta, hogy az a jó nő, aki után csorognak a férfi nyálak?

Egy nő akkor igazán jó Nő, ha nem tesz ilyeneket. Rendelkezik az odaadással, kedvességgel, gondoskodással. Egy nő, legyen olyan, akit nem könnyű megszerezni, és nem könnyű megtartani. Egy nő legyen olyan, aki a házat, otthonná varázsolja a fényével. Egy nő legyen olyan, akinek a karjaiban, megnyugvás van.

Aki jó feleség, de nem az anyád, és nem is a kurvád, mert ő megtalálja az egyensúlyt. Egy igazi jó nő, nem fog játszadozni veled, és nem harcol a figyelmedért, mert őt észreveszik, ha mosolyog, ha nem, mert ott lakozik benne az igazi nőiesség, és ez megmutatkozik. Nagyobb eséllyel beszélgetnek veled, és nem csak a segged akarják majd megfogni. Sokszor hittem, hogy valami baj van velem. De bassza meg nincs semmi. Csak más lett a világ. Mások lettek a nők. Mást akarnak a férfiak, mert ezt adjátok nekik. Igaz, ezeket én is sok lecke árán tanultam meg. S, nem vagyok még a legjobb. De az biztos, nem vágyok mindenki figyelmére. Engem tényleg nem érdekelnek ezek a külsőségek, sokkal jobban értékelem azt, ha valaki szeret velem beszélgetni és beenged egy kicsit a szívéve. Mert nekem ez többet ér, mint a külsőségekre elhangzott dicséret. Mert az változik, de a szívem nem fog, max csak erőssebb lesz.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!