Mikor beszélünk kényszerkapcsolatról?

Kényszerkapcsolatról akkor beszélünk, amikor a felek (vagy csak az egyik fél), már belefáradtak a kapcsolatukba, de nincs elég erejük ahhoz, hogy ki is lépjenek belőle. Megszokás? Igen. Önpusztító? Határozottan! Meddig lehet így élni és feladni a boldogságunkat? Ha a következő állítások a Te kapcsolatodra is igazak, akkor nagy valószínűséggel a szerelem helyett, már csak a kényelem köt össze titeket.

Közös tervek

Egy kapcsolatot a közös tervek, célok tartják igazán életben, ha ezek a pontok két különböző irányba húzzák a feleket, akkor nem biztos, hogy hosszú távon életképes marad az együttműködés. Igaz ez a kisebb közös programokra is. Ha csak az egyik fél tesz azért, hogy a kapcsolatot friss élményekkel gazdagítsa, akkor elképzelhető, hogy a másik számára ez már kevésbé fontos, belefásult és csak a megszokás köt össze a pároddal.

Nem rémiszt meg a szakítás lehetősége

Egy önmagával harmóniában élő személy nem függ a párjától. Tudja, hogy a pillanatban létezik a boldogság, örökké tartó ígéreteket nem várhatunk el sem a másiktól, sem önmagunktól. Csak az ego fél az elvesztéstől, attól, hogy nem birtokolhat. DE. Ha azt veszed észre, hogy a párod jelenléte közömbös számodra és semmivel sem ad többet, mint amikor éppen nem vagytok együtt, akkor az árulkodó jel lehet, hogy a kapcsolatotok kihűlt. A kényszerkapcsolatban a szakítás gondolata egyáltalán nem rendít meg. Mikor következik ez be? Akkor történik, amikor legbelül rájössz, hogy csupán azért vagy valakivel, mert nem akarsz egyedül lenni, de érzelmileg nem kötődsz már a társadhoz. Megint csak visszakanyarodtunk a megszokáshoz. Ha a szakítás gondolata valójában nem számít számodra, az azért van, mert a kapcsolatod teljesen megsérült.

Mikor beszélünk kényszerkapcsolatról? - - - kapcsolatok, megszokás, mérgező kapcsolatok, társfüggőség,

Elutasítás

Ha folyamatosan elutasítással találkozol a kapcsolatodban, az azért van, mert a másik fél nem igazán nyitott az életed különböző aspektusára vagy történetesen a társaságodra. Ha már úgy érzed, hogy könyörögnöd kell a figyelemért, vagy azért, hogy a partnered egyetértsen veled, az egy intő jel, hogy a kapcsolat megrekedt. Őszintén szólva nem csak kényelmi szempontból maradnak benne emberek életképtelen kapcsolatban, hanem azért is, mert nehezen állunk a másik elé, hogy felvállaljuk a valódi érzéseinket. Sokszor nem csak az elutasított félnek rossz ez a helyzet, hanem annak is, aki nem szeretné megbántani a másikat. Ilyen esetben mégis jobb egy gyors tépéssel lehúzni azt a ragtapaszt, mert hosszú távon így kevesebb fájdalmat okozunk. Nem hitegetjük és nem áltatjuk a másikat még hosszú hónapokig vagy akár évekig. Nem utolsó sorban, így megadjuk a lehetőséget egymásnak, hogy ránk találjon újra a boldogság.

Egyoldalú kommunikáció

Ha mindig Te kezdeményezed a beszélgetéseket, az valószínűleg azért van, mert a másik nem is nyitott a veled való kommunikációra. Számos statisztika megmutatta már, hogy azok a kapcsolatok sokkal harmonikusabban működnek, szeretetteljesebbek és életképesebbek, ahol a felek napi rendszereséggel nyitottak egymásra. Azokról a párokról beszélünk, akik nap végén érdeklődve megkérdezik a másiktól, hogy milyen volt a másik napja, mi történt vele. Ezek a párok nagyobb összhangban vannak egymással, a kötődés is mélyebb, mint azoknál a pároknál, akik csak élnek egymás mellett, de jó formán nem osztanak meg egymással szinte semmit. Ha csak Te kezdeményezed a kommunikációt, az jelentheti azt, hogy a párod már nem tart annyira fontosnak vagy a kapcsolatot már nem érzi annyira komolynak, hogy beengedjen az életébe.

Állandó harcok

Ha már a legkisebb dolgokon is képesek vagytok összeveszni, az egy nagyon erős árulkodó jele annak, hogy ez a kapcsolat már csak egy kényszerkapcsolat. Amikor szeretjük egymást, sokkal előzékenyebbek vagyunk egymással, türelmesebbek, elfogadóbbak. Képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni az apró nézeteltéréseket és kompromisszum képesek vagyunk. Amikor a kapcsolat elfáradt és már csak a megszokás tartja össze a feleket a szeretet helyett, akkor már nehezebben toleráljuk a különbségeinket és nem is akarjuk megérteni a másik nézőpontját. Abban a kapcsolatban, ahol már mindennaposak a viták, ott már inkább csak mérgezzük egymást. Bár nincs tökéletes kapcsolat, mégis két ember szövetségének az lenne a lényege, hogy felemeljék egymást, többet hozzanak ki önmagukból. Amikor már csak elvesztek egymásból, ahelyett, hogy adnátok, akkor már érdemes fontolóra venni, hogy többet tesztek egymásért azzal, ha inkább elengeditek egymás kezét.

További írásaim itt és itt!