A szerelem egy igazán furcsa dolog. Élénkít, ösztönözhet, növekedhet, és minden nap jobb lehet. De sajnos össze is törheti reményeit, és el is pusztíthatja az önérzetét. Biztos veled is megtörtént már, hogy annyira tisztán, mélyen, és intenzíven szerettél egy férfit, hogy azt gondoltad: “igen, ő az, ő az igazi”. Szerelmes voltál valakibe. Szerelmes egy manipulatív, mérgező férfibe.

Mi nők, miután lezárunk egy kapcsolatot nem mindig vagyunk ugyanaz a személy. A boldogságot felváltja a szomorúság, és szorongás. A körülöttünk lévő világ sötétnek tűnik. A lelkünk is sötétségbe burkolózik, és azt gondoljuk, hogy már nem hihetünk az igaz szerelemben. Magányosak, csalódottak leszünk. Úgy érezzük, nem tudunk mit kezdeni az életünkkel, a világ összeomlik körülöttünk.

De emellett dühösek is vagyunk magunkra, hogy hagytuk, hogy egy férfi megint így bánjon velünk. Olykor sok időbe telik, hogy meggyógyítsuk a fájdalmat, és sokszor úgy gondoljuk, soha nem is fog sikerülni megjavítani a megtört szívünket, soha nem leszünk képesek visszatérni a normális életbe, és soha nem leszünk képesek újra szeretni.

Ilyenkor eszünkbe jut, hogy nem mindig voltunk ám ilyenek. Boldog, pozitív nők voltunk, akik hittek az emberi jóságban. Hálásak voltunk mindenért, ami az életünkben megtörtént. Imádtuk az életünket. Azonban a kapcsolat ezekkel a manipulatív, nárcisztikus férfiakkal megváltoztatott mindent. A boldog, és színes világunkat felváltotta a szomorúság, és a szürkeség. Elkezdtünk ezeknek a személynek az árnyékává válni, és beengedtük ezeket a mérgező embereket az életünkbe. Olyan volt ez az egész, mintha reménytelenül rabjai lettünk volna a manipulatív, és bájos természetükből fakadóan. Tiszta, naiv lelkünk bízott a hazugságaikban. Bízott grandiózus történeteikben, és nagy ígéreteikben.

De soha nem szabad elfelejteni, hogy egy percig nem hibáztathatjuk magunkat. Ne szégyelljük magunkat, mert összetörték a szívünket, vagy, mert hagytuk, hogy gyenge, bizonytalan nővé váljunk, vagy, mert hagytuk megvezetni magunkat. Egyszerűen megtörtént, de persze nem ezt érdemeltük.

• érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!