Mindig csak búcsúzom
- 2018. február 22.
-
Kövesfalvi Carmen
- Komment
Ez már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.
Elbúcsúztam tőled, amikor megkérdeztem szeretsz-e, s te automatikusan igennel feleltél, miközben a szemeid már nem voltak biztosak. Elbúcsúztam tőled, amikor a kád mellett ülve belefulladtam a könnyeimbe, s nem maradtak szavak, melyeket kimondhatnánk egymásnak.
Elbúcsúztam tőled, amikor te az egyik, én a másik szobában a falat bámulva próbáltuk megérteni, mi történik, s miért nem együtt fekszünk, egymást átkarolva. Elbúcsúztam tőled, amikor a munkába feledkezve, minden érzésedet elrejtve előlem próbáltál kizárni. Mikor nem bírtam a némaságot, s arra kértelek, csak ölelj át.
Elbúcsúztam tőled, mikor ez az ölelés nem az ismert, biztonságot nyújtó ölelés volt, csak egy kikönyörgött mozdulat. Egy gyenge utánzata a kedvenc helyemnek, mely eltűnt a két karod közül. Elbúcsúztam, mikor egyedül maradtam egy lakásban, ami a tökéletes mása volt egy egykor elképzelt, boldog otthonnak. Ekkor még tudtam, visszajössz majd. Aztán elbúcsúztam, amikor úgy tettünk, mintha két régi ismerős lennénk, akik néha váltanak pár szót az életükről. Aztán újra, mikor az évek alatt felhalmozott közös tárgyainkat el kellett osztani. Dobozokba pakolni, bezárni.
Voltak pillanatok, amikor a tányérok mellé, melyek tudtam hozzád kerülnek, próbáltam begyömöszölni néhány emléket, vidd messzire, de nem voltam elég erős. Nem akartam, hogy velem maradjanak, mégis szükségem volt rájuk. Szükségem, hogy egyszer, amikor eszembe jutsz évek múlva, mosolyt csaljanak az arcomra. Igazi, szívet melengető mosolyt.
Végül megtartottam az összeset. Ez segített abban, hogy ne rohanjak utánad. Akkor, mikor újra búcsúztam. Akkor, amikor az utolsó dobozt is betetted az autóba, amikor visszasétáltál hozzám elköszönni. Amikor csak néztelek, s némán könyörögtem, hogy ne hagyj itt. Mondd, hogy az egész csak egy tréfa, egy buta játék, soha nem hagynál magamra. Hallottam, ahogy azt mondod szeretsz, pedig nem mozgott a szád. Képzeltem. Hallani akartam, utoljára.
Elbúcsúztál.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez