Ne abban mérd az értékeidet, hogy mások képesek-e téged jól szeretni
Minden kornak megvannak a maga ideáljai, és így a társadalom által felállított elvárások is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene öltözködnünk, milyen legyen a stílusunk vagy éppen az ideális testsúlyunk. Természetesen ezeknek a kritériumoknak megfelelni szinte lehetetlen (és lássuk be, hogy fölösleges is), azonban akkor jön csak a neheze, amikor ehhez igazítjuk a saját elvárásainkat is, ráadásul magunkkal szemben.
Ilyenkor kell egy pillanatra megállunk, és észrevenni, hogy mekkora nyomást helyezünk saját magunkra csak azért, mert úgy gondoljuk , attól leszünk boldogabbak, ha megfelelünk másoknak. Egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk, ugyanis folyamatosan azt érezzük, nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szépek, nem vagyunk elég okosak. Értéktelennek és kevésnek látjuk mindazt, amit eddig elértünk, és folyamatosan egy olyan ideált kergetünk, ami gyakorlatilag nem is létezik, mindössze a világ által kreált illúzió.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy a szépség belülről fakad. Vitatkozhatunk ezzel, és megmagyarázhatjuk, hogy de x és y milyen gyönyörű, és bizony nem a belső értékei, hanem a megjelenése miatt. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor ránézünk valakire, akkor nem csupán a külsejét látjuk, vagy legalábbis nem csupán azt érzékeljük. Ugyanis ott van a kisugárzása is, ami nagyon is a magabiztosságából és az elégedettségéből táplálkozik. Elég csak megnézni pár olyan fotót saját magunkról, amelyen igazán, felhőtlenül boldogok vagyunk, amikor ez az érzés, egyensúly, öröm átsugárzik egy képen is. Egészen biztosan nem az fog szemet szúrni, hogy milyen a hajunk, vagy éppen mennyi felesleg van rajtunk. A boldogság ragyogtatja az embert, és ezáltal mások számára is vonzóvá teszi.
Ehhez a boldogsághoz viszont elengedhetetlen, hogy elfogadjuk, sőt, szeressük magunkat. Szükséges, hogy ismerjük és elismerjük az értékeinket és képességeinket, hiszen hogyan várhatjuk el másoktól, hogy értékeljék mindezt, amíg mi magunk nem vagyunk erre képesek?
Amint eljön a pillanat, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni magunkat, máris megszabadulunk egy rakás tehertől, nem kell folyamatosan azon aggódnunk, hogy hogy nézünk ki, vagy vajon hogyan fest kívülről mindaz, amit éppen teszünk. Az elvárásoknak való görcsös megfelelést elengedve sokkal szabadabbnak és egyúttal teljesebbnek, tehát előbb-utóbb kiegyensúlyozottabbnak, vidámabbnak és boldogabbnak érezhetjük magunkat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez