Néha teljesen más dolgot mondunk és teszünk, mint ami a szívünkben van.

Elmondom, amit érzek és gondolok, meghallod, és ha neked nem fér bele, ha te meg sem próbálod, nem hajlok, lelépek, döntök. És lehet, hogy majd egyszer rájövünk, tévedtünk, viszont sose állhatunk egyhelyben, sose, mert nem hiszek abban, hogy képes az ember úgy élni, ahogy mások szeretnék- hosszútávon.

Annyira sok bennem a düh néha, és elmondanám az összes idiótának, hogy elcseszted, hogy ka** be, hogy tudod-e, mennyire fáj, amit tettél ellenem?! De később rájövök, hogy egyáltalán nem leszek jobban attól, ha valakit elküldök a pokolba, mikor amúgy is odavaló. Akkor van az, hogy néha mégsem mondok többet, csak annyit, hogy viszlát, már nem magyarázkodom, mert értelme sincs.

Élek, és érdekel mennyit bírok, mik a határaim. Érdekel a jó, érdekel a rossz is. Egy dolog nem izgat: a vélemény. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatlak meg, és nem engedem, hogy feltárd előttem magadat. Inkább ez azt jelenti, hogy ha tudom egészen pontosan, hogy mit akarok és miért akarom azt, nem lehet róla lebeszélni, és nem veheti el a kedvem tőle, pár lehúzó gondolat, jöjjön az bárkitől. Az is igaz, hogy nyomot hagy, de azt hiszem, meglehet vele birkózni. Bevallom sokáig nem ment, és függtem másoktól, és valamilyen szinten mindig fogok is talán. De most olyanokat akarok megtenni, amiket eddig nem akartam.

Néha teljesen más dolgot mondunk és teszünk, mint ami a szívünkben van. - - - érzések, lélekhangok, vélemények,

Mondhatnám, hogy mások miatt van, de ez valószínű, hogy nem lenne igaz. Nem fogok és nem is akarok fájdalmat okozni szándékosan, csak tudod néha teljesen más dolgot mondunk és teszünk, mint ami a szívünkben van. De ezt tudjátok. Pontosan így van ez akkor is, amikor azt mondjuk, hogy jól vagyunk, boldogok vagyunk, miközben belül akkora háború dúl, hogy Hitler is megirigyelné a pusztulást. Egyszerűen nem lehetséges mindent úgy átadni és elmagyarázni, ami nyom, hogy értsék is, mert valakit a kisebb dolgok annyira bántják, mint mást a nagy dolgok. Az is előfordulhat, hogy nem is befogadóak és nyitottak rám, ami nem baj, ha tudom, hogy igazából mi történik- márpedig erre törekszem, akkor nem fog a harag elönteni. Sokszor maradunk egyedül a magányunkba, a sötétségünkbe. De ez nem baj, és nem ellenünk szól, és nem vagyunk igazából egyedül.

Csak vannak ilyen napok, de ne felejts el visszajönni, mert biztos vagyok benne, hogy van miért. Hallgass inkább mégis csak a szívedre és közvetíts onnan a világnak, mert mikor elfojtom az igazi érzéseim, amit néha muszáj azt gondolom, nagyon fájdalmas tud lenni. Burjánzik a vérben, és végül tuti, hogy kiakar törni. Hallgass a szívedre, hagyd a fenébe a bujkálást, mert ha igazán előjössz, nem bánt már a többi ember értetlensége-ami nem hiba vagy bűn, és ezt tudni fogod te, neked ennyi kell csak.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!