Nem kell már az álarc

Rideg ez a világ és könyörtelen, a gyengének hullnia kell. Az élet minden területén harcokat vívnak és nincs senkiben részvét.

Aki elesik az a földön marad, hiszen már az a meglepő ha valaki segít és teljesen természetes ha senki még csak oda sem néz. Pedig a lélek ám nagyon törékeny játékszer, nem kell neki sok és egy egész élet is áldozatként fekszik a porban. lehet, hogy ezért hord mindenki álcát. Nagyobbat, kisebbet, pontosan illeszkedőt, annyifélével találkozhatunk.

Nem kell már az álarc - - - álarcok, érzések, játszmák, lélekhangok,

Az érzékenységet beképzeltséggel, a kishitűséget játszott egoizmussal, az agressziót halkra fojtott hanggal, a szerénységet álcázott érdektelenséggel és ezer és ezerféleképpen bújtatjuk el valónkat minél mélyebbre, mert nem érheti sérülés.

Mindeközben csodálva nézzük azokat a bátrakat, akik vállalják önmagukat és állják a sarat. Boldogok álarcok hada nélkül is. De nagyon kevesen vannak, én sem és te sem tartozol közéjük. Mi is hordjuk a sajátunkat, minden reggel magunkra öltve, pajzsként hurcoljuk és keressük azt az embert aki előtt le merjük venni, levehetjük, mert nem használja ki az adott bizalmat. Az álarc nagyon sok mindentől védelmet nyújt, de cseppet sem mindentől. A saját magunk döntése elől nem tud minket megvédeni. Mi választjuk ki azt az embert, aki előtt le merjük engedni arcunk elől és nem kapunk rá biztosítékot, hogy jól választottuk meg az embert hozzá. A sebeink nem maguktól keletkeznek.

Az álarcod a porba hullt és láttalak, ahogy látlak most is. Nincs szükség rá, remélem a jövőben sem lesz. Legalábbis előttem nem lesz rá szükséged és azon dolgozom, hogy ezt érezd mindig. Tartsd meg és ha neked az biztonságosabb mindenkinek mutasd azt, hogy ne tudjanak bántani, de én téged szeretlek és nem egy mutatott képet. Téged akarlak és nem fogok ezzel visszaélni. Ígérem neked, hogy akarattal nem okozok neked fájdalmat védtelen valódon.
Ugyanezt a törekvést várva én is leengedem maszkot tartó kezemé s engem, hogy láss.

Hogy úgy láss, ahogy másnak nem lehet, a védtelenség és őszinteség tükrében, amikor nem azt szeretném, hogy valakinek láss, hanem azt hogy engem és el tudd dönteni maradsz-e. Maradj és én maradok, őszintén és játék nélkül, maszkjainkat pedig kitesszük a hálószoba falára díszül, mert nem lesz szükség rájuk amíg mi ketten úgy akarjuk.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!