Nem történt semmi

Életünk számtalan fontos pillanatában legyintünk és mondjuk, hogy : Nem történt semmi! Mondjuk és hitetjük el önmagunkkal, hogy valami amit nem tudtunk megélni, vagy nem tudtunk érte küzdeni, jelentéktelen volt.

Mondjuk többnyire akkor amikor szemet akarunk hunyni valami felett, amiről pontosan jól éreztük, hogy nem csak jelentőségteljes, hanem az egész életünket változtathatná meg. Lehet, hogy ez csak egy gondolat, ami új látásmódot ad, lehet, hogy egy tett önmagunkért, a másikért, egymásért.

Lehet, hogy az egész világunkat változtathatná meg, hogy amikor igazán történik valami, azt üdvözöljük, fogadjuk és akkor mikor valójában nem történik semmi, nem adunk neki energiát a téves félelem szülte elképzeléseinkkel. Milyen csodás lenne, hogy észrevennénk amikor megtaláljuk a szerelmet a társunk és elringatnánk abban a boldogságban egymást, hogy most igazán történt valami! Az élet történt, áldás, ajándék. Mennyire csodás lenne ha ilyenkor nem inkább ahhoz futnánk, hol valójában nem történt semmi és nem is fog. Vagyis igen. Nem lesz ott helyünk, mert helyünk ott van ahol történik valami. Ahol történetünk lesz.

Nem történt semmi - - - életszemlélet, lélekhangok,

Nem történt semmi!-mondjuk, miközben látjuk mások szenvedését, mert minket közvetlenül nem érint. Pedig történik valami. Éppen tönkremegy a világunk.

Nem történt semmi!- mondjuk, mikor változást követel minden körülmény, változást a hiteinkben, a gondolatainkban. De mi inkább úgy teszünk mintha nem történt volna semmi, mert kényelmesebb a megszokottban maradni.

Az életünk tele van soha vissza nem térő, jelentőségteljes pillanatokkal, amelyeket a félelmeink miatt veszni hagyunk. Veszni hagyjuk és ezek soha sem térnek vissza.

A végén pedig ott állunk, a szívünk üres és élesen vág a szemünkbe minden egyes kép az igaz szerelemről, a meg nem tett cselekedetekről, az elszalasztott ölelésekről, arról, hogy az igazán fontos dolgokat kihagytuk és inkább belemenekültünk abba ahol soha nem is volt igazi helyünk.

Nem történt semmi! -mondjuk. Pedig csak nem vettük észre, hogy ami történik az a legfontosabb állomása rövid életünknek.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.