Hiába az örökkécsakveled, ha egyszer minden véget ér. Hiszen hol erősödött, hol pedig gyengült az egymás iránt érzett szerelmünk. Aztán egy napon megállítottad ezt az örökös körforgást, és kimondtad, hogy vége.

Noha a szívem mélyén éreztem, a nagykönyvben csak egyetlen egy közös fejezetünk van, én mégis az utolsó percig reméltem. Őszinte szívvel kívántam, hogy te legyél az Igazi. De nem tudtál örökké szeretni.

Hiába az örökkécsakveled, ha egyszer minden véget ér. Szerettük egymást: hol erősen, hol gyengén – majd egyik pillanatról a másikra vége lett a közös fejezetünknek. Nem tudtál örökké szeretni. Noha mindketten éreztük, előbb-utóbb eljön a szakítás pillanata, és én majd belátom, minden rólad szóló gondolat eltévedt, és minden irántad érzett vágy álszent. Hiszen magamat ámítottam azzal, hogy te vagy az a férfi, akire mindig is vágytam – és vártam.

Úgy szerettelek, ahogy egy nő egy férfit szerethet. És tudom, hogy az elején te is hasonlóképp éreztél. Aztán valami változott benned. Hiába vonzottalak mágnesként magamhoz, illetve hiába a tökéletességet hajkurászó külcsín, ha te már határozottan eldöntötted, esélyt sem adsz kettőnknek. Így elbuktunk. Kudarcot vallottunk. Mindeközben a szívem mélyén éreztem, hogy a nagykönyvben csak egyetlen egy közös fejezetünk van. Semmi sem tart örökké.

Őszinte szívvel kívántam, te legyél az egyetlen Igazi. A nagybetűs férfi, akivel közös álmokat dédelgethetünk.

• lélekhangok szakítás szerelem vége

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!