Senkinek nem szabadna azt gondolnia, hogy különb a másiknál
Mert a világban minden pusztító gyűlölködés így kezdődik. Egy kirekesztő gondolattal és az uszító szavakkal. Pedig, ha valaki más, mint a többiek, attól nem lesz se jobb, se rosszabb. Csak más. Ha ezt megértjük, békében élhetünk egymás mellett - olvashatjuk Lily Ebert és Dov Forman Lily fogadalma címen megjelent könyvében, mely a ma már 98 éves holokauszttúlélő történetét hivatott elmesélni. A 10 unokával és 34 dédunokával büszkélkedő Lily igyekszik betartani a fogadalmát, melyet még a felszabadításakor tett: a világnak meg kell tudnia mi történt - és ő mesél is rendületlenül.
Pedig volt idő, mikor még csak halovány reménye volt arra, hogy egyszer majd tényleg elmondhatja a történetét a világnak. Lily Ebert saját elmondása szerint igazi szerető családban nevelkedett. Ahogy ő fogalmaz, valóságos burokban éltek testvéreivel együtt. Szüleik féltve óvták őket az élet sötétebb oldalától. Mit sem tudtak akkor még az antiszemitizmusról, soha semmilyen atrocitás nem érte őket zsidóságuk okán - ahogy írja, még csak a létezéséről sem tudtak kiskorunkban, nevetséges gondolat lett volna.
De aztán minden megváltozott. Fogalmuk sem volt arról, hogy az utolsó olyan kép készül aznap, amin még minden gyerek együtt volt. Megjött a rendelet, irány a gettó. Egy órájuk volt összekészülni.
Most pedig azt hiszem, meg kell állnom. Nincsenek szavak arra, ami ezután történt. Holott csak a szavak maradtak.
Kezdetét vette a rémálom. Néhány ékszert tudtak csak megmenteni az otthonukból, na, nem az értékük miatt, hanem mert sokat jelentettek a családnak. A gettóban Lily öccse Imi, édesanyjuk cipőjének talpába rejtette Lily nyakláncát és anyja gyűrűit - ez volt minden, amit magukénak tudhattak. Később Imit munkásszolgálatra vitték a gettóból, a család többi tagja pedig hamarosan a haláltáborba került. Marhavagonokba terelték őket és kezdetét vette a könyörtelen utazás a levegőtlen vagonokban a borzalmas végállomás felé. Lily édesanyja talán ekkor már érezte a veszélyt, mert cipőt cserélt a lányával a vonaton. Így ezután már Lily őrizte tovább azt a néhány ékszert, ami a korábbi életükből maradt.
amikor ennyire elviselhetetlen valami, máshogy működik az agy. Akkor nincs többé logika, nincs magyarázat, nem lehet többé gondolkodni, sem érezni. Olyan lesz az ember, mint valami zombi.
Az első szelekciójuk során Lilyt és két húgát jobbra küldték, még anyját és két másik testvérét balra. Akkor még fogalmuk sem volt róla mit jelent ez. Pedig soha többé nem látták egymást. Nem retteghettek attól, amit el sem tudtak képzelni. Mikor egy régebben ottlévő fogoly azt mondta Lilynek, hogy a családjának hamvai épp most szállnak fel a kéményből, a lány képtelen volt hinni a füleinek. De nem volt menekvés. Lassacskán megértették, mi folyik ott - emberek módszeres gyilkolása. Lilyt attól a perctől kezdve az a cél tartotta életben, hogy vigyázzon a húgaira. Hinnie kellett benne, hogy túl fogják élni, hogy sikerül megmenekülniük majd a földi pokolból.
Csak úgy őrizhetjük meg a reményt, csak úgy maradhatunk életben, ha együtt vagyunk.
Lily és húgai hosszas küzdelem, folyamatos éhség és rettegés után, szörnyű állapotban, de végül túlélték a borzalmakat. Az amerikaiak felszabadították őket. Lily az egyik katonától búcsúzóul egy bankjegyet is kapott, melyre a katona a következőket írta: Ez egy új élet kezdete. Sok szerencsét és sok boldogságot!
Ahogyan a nyakláncát és anyja gyűrűit, úgy a katona bankjegyét is a mai napig őrzi. Dédunokája Dov még a Twitterre is felrakott egy képet a bankjegyről abban a reményben, hogy megtalálják a katonát. S bár a katona ma már sajnos nem él, de a családját megtalálták. Lily elmondhatatlanul boldog volt ettől. És fogadalmát is megtartotta. Rendíthetetlenül mesél a holokausztról és életben tartja családja és milliók emlékét, akik ebben az értelmetlen népirtásban lelték halálukat.
Azt akartátok, hogy meghaljak, de én itt vagyok,...Nem sikerült mindannyiunkat elpusztítanotok. Nem ti győztetek. Soha nem győzhettek, amíg mi itt vagyunk és emlékezünk.
A holokauszttal kapcsolatos könyveket mindig nagyon megterhelő olvasni, de aki érez magában elég erőt hozzá, az mindenképp olvassa el Lily Ebert és Dov Forman Lily fogadalma c. kötetét, mert a borzalmakon túl, reményt is ad. Reményt, hogy igenis bármilyen élethelyzetből fel lehet állni és, hogy a sebeink ellenére is élhetünk teljes életet. Mert tovább kell menni. Mindig. És ahogy Lily fogalmaz: Amíg az ember reménykedik, bármi megtörténhet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez