Elfogytak a szavak, amikor arról az érzésről kell összefoglalót írnom, hogy milyen is a Stelvio QV vezetése. Bár a betűjel, a típus megnevezés, azaz a QV jelentése (quadrifoglio verde) azaz zöld négylevelű lóhere, de én az elmúlt pár nap élménye alapján új magyar fordítást találtam. QrVajó. Annyiszor hallottam ugyanis a mellettem ülőktől az: „azt a…” kifejezést, hogy el is fogadtam. EZ AZ!

Ez a műremek több egy autónál és avatatlan kézben halálos fegyver lehet. Brutális. Nem kicsit, hanem nagyon brutális. Rengeteg autóban ültem, számos motorbiciklit kipróbáltam, tehát senki nem foghatja rám, hogy nem volt gyorsulás érzésben részem soha. Sőt, biztosan gyorsult alattam valamiféle jármű már sokkal gyorsabban is. De ez…ez egészen más. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert SUV. Szóval nem ücsörögsz szépen egy lapos kis szerkezetben, kényelmetlen, kemény ülésben. Nem egy majdnem fekvő üléspozícióban vagy, miközben a comjaid között visít tízezer környékén valami rémületes ezer vagy ezerpárszáz köbcenti. Nem. Fent ülsz a magasban, látod a forgalmat, mint bármelyik városi terepjáró esetében és közben olyat élsz át, hogy Adidas csíkos lesz a gatyád. Nem elektromos autó gyorsulás ez a megszokhatatlan villanymotoros módon, hanem dübörgő, csattogó, zajos és férfias gyorsulás. 510 lóerő, 600Nm nyomaték és 3,8 mp-es gyorsulás 100 km/h-ra. Igen, ezek az adatok nem egy kétüléses sportjátékautó adatai, hanem egy 2 tonnás, közel 4,7m hosszú, 1,9 m széles és 1,65 m magas jármű műszaki adatai.

Ezt a teljesítményt pedig nem más, mint egy módosított 2,9 literes duplaturbós V6-os Ferrari motor adja le. Persze a módosítás nem kicsi, hiszen V8 helyett kettő hengerrel kevesebb van benne, de ha a felmenőim között Ferrari lenne, még akkor is hirdetném, ha csak nyomokban lenne bennem található. A QV pedig azért ennél sokkal közelebb áll ehhez a rokoni szálhoz.

Mielőtt pár izgalmas részletbe belemennék, el kell, hogy mondjam, hogy nem értem. Egyáltalán nem értem azt, hogy miért nem látok sokkal több ilyen autót az utakon. Értem én, hogy a BMW vagy éppen a Mercedes komolyabb presztízzsel bír, de mindemellett valahol sokkal unalmasabb is, hogy minden tehetős kizárólag német márkában tud/akar gondolkozni.

Persze érthető okból a csillagos márka számára egyértelműen fel volt adva a lecke, vagy azt is mondhatom, hogy túl magas labda volt, hogy a Stelvio a Nürburgringen elpáholt mindenkit és a leggyorsabb autó volt a kategóriájában. Így az új AMG GLC S63 -el visszavették a vezető szerepet, de tudja isten miért, az emberek fejében az maradt meg, ez kerül a könyvekbe, hogy a Stelvio mindenkit odavágott. Kétség nem fér hozzá, a németek hihetetlen precíz autókat gyártani, óramű pontossággal és kiváló technikával, a fűszert viszont, amitől megpezsdül a vér, az olaszok tudják belekeverni a receptbe.

A Stelvio QV a különleges motoron kívül, különleges kiegészítőkkel és egyedi részletekkel volt ellátva. Persze ott figyelt a két első sárvédőn a szép zöld lóhere, de ha ezt valaki véletlen nem venné észre, a markáns légbeömlőket az autó orrán, a dupla-dupla Akrapovic kipufogókat hátul, egészen biztosan. Ha ez sem jönne össze, akkor még némi hangorkán segít az utca emberének, hogy tudja, merre van az előre, honnan és kit kell tisztelni, ha elhalad mellette.

Lehet itt versenytárs a BMW X3 M, vagy a Jaguar F-Pace SVR, vagy az imént említett Mercedes, a Stelvionak van még valami, amely a többinek nincsen. Ez pedig az egyedi stílusa, a zabolátlansága és az a csinnadratta, ahogyan durrog, pufog, miközben az ember tövig nyomja a gázpedált.

Fogyasztás? Hát az is van neki. Mondjuk azt, hogy nyugisan el lehet vele járni 12-vel, de aki ezért venné meg, az ne vegye meg ezt a modellt. A Stelvio azoknak készült, akiket ez nem érdekel, akik néma közönnyel veszik tudomásul, hogy bizony 20-22 között lehet vele járni. Bocsánat, föld fölött repülni. Mindenhova is befér, mindent le lehet vele előzni. De óva intek minden felkészületlen próbálkozót, ugyanis a becsvágy és a nemtörődömség komoly baleseteket okozhat. A végső határok feszegetése versenypályára való és nem a közutakra.

A belső tér kialakításánál is található némi egyediség. Ilyen a kormány, amelyen szintén megtalálható a lóhere, továbbá a vörös színű biztonsági övek. Összességében, ahogy azt korábbi Stelvio tesztünkben leírtam, a belső tér minőségi szempontból prémium kategóriát elérő, néhány esetben – mint például a kormány mögötti csiszolt tömör alumínium váltófülek - akár azt meg is haladó érzetet keltenek. Kiváló fogású a kormány, remek tartást biztosít a vezető ülés, sőt még hátul is kényelmesen lehet benne utazni. A kényelem persze azért relatív, mert az egyedi futómű még normál módban is meglehetősen kemény.

Az infotainement rendszer talán nem a legmodernebb, de ahogyan a monitor belesimul a középkonzolba, ahogyan az oda illeszkedik, az inkább már művészet, mint egy sima autóépítészeti megoldás.

Hogy kinek ajánlom a Stelvio QV-t? Mindenkinek, aki megteheti, hogy kiadjon egy autóért 30-35 millió forintot, mert olyan csodás élményekben lesz része, amelyeket nagyon kevés négykerekű képes adni. Ajánlom továbbá azoknak, akik egyedülálló férfiként tengetik a hétköznapjaikat és sürgősen változtatni szeretnének ezen az állapoton. Ajánlom továbbá minden nőnek, mert mindegyikük vagány és szexi lesz, önmagában már csak azért, mert egy Stelvio QV vásárlása jutott az eszükbe.

  

• alfa romeo stelvio qv teszt stelvio alfa stelvio quadrifoglio stelvio qv stelvio teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!