Szeretned kell önmagad ahhoz, hogy jól szeressenek s nem szabad hagyni, hogy kevésbé szeressenek viszont, mint amennyire te önmagad szereted. A probléma ott kezdődik, hogy felmerül a kérdés, hogy jó, de mégis hogyan?

Sokunknak egy élet is kevés ezt megtanulni, pedig amíg nem vagyunk önmagunkkal kibékülve, addig nem fognak jól viszont szeretni. Az önbecsülés az egyik legnehezebb feladat, amelyet tanulunk és felépítünk életünk során, hogy hogyan? Igen nehéz feladat ez! Hiszen legtöbbünknek nem makulátlan a családi háttere és van, hogy nem megtanították ezt, hanem lerombolták gyerekkorban. A mérgező környezet ezt kitűnően le tudja építeni egy eszköztelen gyermekben, de még akár egy félig üres tankkal rendelkező felnőttben is. A jó hír viszont az, hogy nem lehetetlen elérnie annak, aki ezt időben felismeri!

Lehet, hogy eltelt már jó pár év egy mérgező kapcsolatban és te tudod, hogy valami nem stimmel, de még sincs erőd kilépni. Hidd el, hogy nem vagy ezzel egyedül! Amennyiben ezt felismered, jöhet a következő lépés a segítség kérés. Eleinte elég, ha meghallgat valaki, aki elhiszi, hogy min mész keresztül, hiszen az otthon töltött pillanatok másról sem szólnak csak arról, hogy tagadásban telnek. Egy idő után azt veszed észre, hogy az identitásod megszűnni látszik, halványodik, de ezek a kötetlen beszélgetések egy empatikus emberrel, aki meghallgat és elhiszi, hogy min mész keresztül, gyógyítja a lelked és táplálja az önbecsülésed, amelyen ezernyi seb keletkezett már.

A meglévő önbecsülést is könnyedén pillanatok alatt lerombolhatja az a személy, aki tagadja a megtörtént dolgokat, hiszen az örökös tagadással abszolút nem veszi figyelembe a másik személyét. Nem könnyű azzal beszélgetni, aki váltig állítja, hogy te képzelődsz! Ugyanakkor a megfelelő szinten lévő önbecsülés ezt nem is hagyja megtörténni. Nem szabad olyan mértékben alárendelni önmagunkat egy másik személynek, hogy ezt megengedje magának, mert ez egy kegyetlen játszma része. Át kell látni az emberen, aki ezt játssza velünk.

Hogyan? Amíg nem tudjuk mivel állunk szemben, nem vagyunk képesek felismerni miben vagyunk! Egy ösztönös cselekedet részeként megyünk bele a játszmákba. Ilyenkor a legjobb következő lépésként önmagunkba nézni és átgondolni, hogy mégis minek a közepén csücsülünk éppen.

• lélekhangok önbecsülés önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!