A minap egy hosszú vonatút során fogalmazódtak meg bennem a következő gondolatok. Rengeteget elmélkedtem ezen a témán, hiszen az emberi kapcsolataim mostanában eléggé zűrösen alakulnak, így nem mindig tudom, hogy mi is a valódi, illetve, hogy mit jelent bízni. Tudom, ezek a labilis érzések nem valami jók, pláne, ha nap, mint nap küszködik velük az ember.

Úgy gondolom, hogy mégis érdemes megosztanom veletek a következő sorokat, hiszen lehet, hogy ti is hasonlóan éreztek, vagy netán már bennetek is felmerültek a következő kétségek, asszociációk.

Szeretni sokféleképpen lehet. Szerethetünk hangosan, halkan, félve, megszokásból, sőt még érdekből is. Talán senki sem tudja pontosan megmondani azt, hogy mi köti egy adott emberhez, legyen szó párkapcsolatról vagy barátságról. Minden érzés annyira összetett és bonyolult, pláne rohanó világunkban.
Vannak, akik nagyon nehezen mutatják ki azt, hogy mi is rejlik lelkük mélyén, míg mások nagyon hamar és hevesen kimondják érzéseiket. A nézeteltérések, apró hibák talán épp ebből a rengeteg tényezőből fakadnak egy kapcsolat során. De vajon ez, hogyan orvosolható? Az elmúlt két hónap ráébresztett arra, hogy mindennek kulcsa a kommunikáció és a bizalom, na meg a lojalitás.

Ha ez nincs meg, akkor bizony felesleges küzdeni!  Szerintem az a legjobb, ha halkan építik az egymás közötti kapcsolatokat az emberek. Halkan, de annál őszintébben.

Az emberi kapcsolatoknak lassan kell felépülniük, hiszen a hirtelen hevesség nem vezet jóra, sőt sokszor maradandóra sem. Mérlegeljük azt, hogy mennyivel jobb átgondoltan, lassan megismerni és a bizalmunkba engedni bárkit, mint hirtelen hevességgel! – Ahogyan mondani szokták, ha valami könnyen jön, az könnyen is megy…

• szeretet szeretni szeretni és szeretve lenni szeretni valakit

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!