Szeretni és szeretve lenni

Szeretet nélkül mit érnek a mindennapok? Szeretni, és szeretve lenni az az érzés, amely értelmet ad mindennek. A szürke hétköznapoknak, az borús reggeleknek. Ha szeretek, én egészen szeretek.

Ha szeretek, én egészen szeretek. Nem félig, nem üres szavakkal és csalfa tettekkel. Teljes szívvel bele engedem magam az érzésbe, és elhiszem, hogy valakivel tervezni az szólhat egy életre. Éppen ezért, nem szeretek akárkit. Engem nem csábít el az, aki csak ígérget, és rég kiszúrom már azt is, ha hazugságra nyílik a szád. Számomra a szerelem egyenlő azzal, hogy még egy esős napon is képes vagyok egész nap mosolyogni, mert a lelkem boldog.

Az én szeretetem nem fut el, amikor nehezebben mennek a dolgaink. Marad, és kitart, ameddig van miért és van kiért. Minden követ megmozgatva küzd, hogy megtalálja a megoldást veled, közösen, de csak addig, ameddig rajtad is ugyanezt érzem. Mert én már nem akarok játszmákat. Ma már tudom, hogy a szerelemhez nem kell golyóálló mellény, sem pedig taktikai stratégia. Ahol ezek közül bármelyik is felüti a fejét, az közel sem szerelem, de még csak nem is szeretet. Az gyerekes birtoklás. Én pedig nem akarok birtokolni, és engem sem birtokolhat már senki.

Ha jól szeretsz, érezni fogom, és akkor neked adom a lelkem minden darabkáját anélkül, hogy kérned kellene.

Mert egy nő, aki tisztában van az érzelmi intelligencia fontosságával, az sosem fogja beérni kevesebbel. Ő nem sajnált sem időt sem energiát, hogy magát megismerve tudatosítsa, mit tud adni, és mit szeretne kapni.

Tőlem nem fogsz hallani követelőzéseket, és nem fogok harcolni veled azért, hogy megadd azt, amire szükségem van. Mert az én szerelmem feltétel nélküli. Nem, nem szeretek bele bárkibe, és nem adom oda magam mindenkinek. De, ha egyszer megszeretlek, akkor biztos lehetsz benne, hogy a hibáidat látva és azok ellenére döntöttem úgy, Te vagy az! Viszont a belőled áradó, személyiségem irányába tartó hasonló tisztelet nélkül azonnal sarkon fordulok. Mert az érett - felnőtt szeretet nem akar megváltoztatni, és végképp nem teszi a kapcsolatunk féltve őrzött pillanatait színházi előadás színterévé.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!