Végig lehet-e csinálni egy életutat boldogtalanul?

Arra már rég rájöttünk, hogy az emberiség mozgatórugója végülis a boldogság keresése. Még, ha élethosszig tartó, akkor is. Kérdés, hogy vajon végig lehet-e csinálni egy életutat boldogtalanul?

A kérdésre pedig túl sok a kifogás köré megkomponált tartalom. Merthogy fizikailag lehetséges, de belül belepusztul az ember. Az emberek mindig azt mondják, hogy máshogy alakulnának a dolgok, ha lenne pénzük, máshogy történt volna ez, vagy az, ha támogatták volna. De mi van az álmainkkal? A legbensőbb vágyainkkal? Meg lehet úgy öregedni vajon, hogy semmi sem teljesül belőlük?

Rettegéssel tölt el a gondolat. Hogy ilyen módon, vagy hasonlóképpen öregednék meg, és nem találnék egy pontot legalább, ami büszkeséggel, vagy jóleső érzéssel töltene el a mögöttem álló éveket figyelembe véve.

Végig lehet-e csinálni egy életutat boldogtalanul? - - - boldogság, életszemlélet, lélekhangok,

Mit ér akkor az élet, ha nem azt csinálja az ember nap, mint nap, amit szeret? Ha minden egyes döntése egy kényszer-halom górcső alá való vétele? Talán azért, mert mások így akarták, vagy csak így tudták elfogadni. A saját önálló akarata pedig valahogy sosem tudott a felszínre törni.

Hit nélkül semminek sincs értelme. Még akkor sem, ha teljesen esélytelennek és elérhetetlennek tűnik az az álom. Hit nélkül csak alapszükségleteket kielégítő testek vagyunk. Lélek nélkül. Akár belátjuk, akár nem, a hit szerves részét alkotja a lelkünknek.

Talán túlságosan elrugaszkodtam a realitás szilárd talajától? Vállalom. De azt is vállalom, hogy a fejemben nem üres tér, nem nihil uralkodott, hanem álmok, amikben hittem és a szívem legmélyén még mindig hiszek. Éjszakák eljövetelével, az ablakban számolom a csillagokat és latolgatom, vajon lesz-e egy darab legalább, ami rám ragyog, és segít tovább az úton?

Rajtunk múlnak a döntések, de nagyon nem mindegy, hogy milyen reakciót, érzelmi támogatást kapunk azzal kapcsolatban, ami belül a lelkünkben zajlik éppen. Talán őrült ötletnek tűnik, talán fájdalmasnak látjuk, hogy belekezdjünk egy bizonyos kalandba, de mit lehet tenni, ha ez hajt minket minden nap?

Élni lehet boldogtalanul. A fizikai valóság értelmében. De élni boldogtalanul, ha a lélek állapotát vizsgáljuk, esélytelen. Szóval muszáj hinni. Minden nap. Még, ha olyan plátói ábránd is az egész. Ez ad okot arra, hogy felkelj, hogy végigcsináld a mai napot is. Mert hit nélkül semmi sincs.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!