Kényelmes férfi, kínlódó házasság

Ma már a párkapcsolatok nem fekete-fehérek, sokféle felállásban élnek együtt párok, szinte mindenféle megoldás létezik tucatnyi verzióban. Gyakran nehéz eligazodni azon, hogy ki-kivel milyen jellegű kapcsolatban van. A házasságok is ilyenek, bár egyre kevesebb köttetik. Akik a hivatalos intézmény mellett teszik le a voksukat, hajlamosak úgy gondolni, hogy az életük innéttől egy védett, biztonságos burokban zajlik majd, ahonnét semmilyen módon nem mozdíthatja ki őket senki, s úgy tűnik, ezt a téves elképzelést a férfiak is magukévá tették…

Egyre gyakoribbak az olyan házasságok, ahol a nő keres több pénzt, aztán még többet és még többet. A férfi meg látván, hogy nem kell sokat tennie az aranyéletért, kezd elkényelmesedni. Idővel még kényelemesebb lesz, egyre több igénnyel lép fel s végül – mondván a nő úgy is keres elég pénzt – otthagyja a munkahelyét, s csak otthon tévézget. Mivel az erőviszonyok, a férfi- női szerepek felborulnak, senki sem érzi már boldognak magát a kapcsolatban. Az emberi természet pedig olyan, hogy sokmindenhez ragaszkodik, de leginkább a komfortzónájához, ezért nem szívesen változtat ezen a látszólag kényelmes helyzeten.

Egyre több nő szenved ilyen vagy hasonló élethelyzettől és fogalma sincs, hogy mit tegyen. Váljon el? És ha nem talál új partnert? A férfiak mind a látványosan szexi, fiatal nőkre buknak, s inkább tengetik egyedül az életüket, mintsem egy érett, kifinomult, kellemes megjelenésű nőt észrevegyenek (uram bocsá' ott fel kell tudni mutatni valamit és egy kicsit többet kell küzdeni érte). A nők önbecsülését sok ilyen esetben még tovább rombolja az a tény, hogy a férj kijelenti, hogy ő bizony nem érzi magát férfinak egy ilyen erős, határozott nő mellett, ezért "kénytelen" csajozni. És mit tesz ilyenkor egy hülye nő? (mert azért valjuk be, minket nőket sem kell félteni, tudunk mi észbontó döntéseket hozni, messze nem csak arról van szó, hogy a férfiak mind jellemtelen disznók…) Még ezt is elnézi, mert nem akar egyedül maradni, ahelyett, hogy végiggondolná a helyzetét. Ugyanis abban a pillanatban világossá válna számára, hogy sokkal jobban járna még akkor is, ha esetleg a válás után egy darabig egyedül marad na, minthogy neveli valaki másnak a gyerekét. Ez a férfi, ugyanis nem férfi, sokkal inkább egy kisgyerek, aki a toporzékoláson, a követelőzésen kívül mást nem csinál. A könnyebbik utat választja, ahelyett, hogy a sarkára állan és mindent megtenne azért, hogy sikeres legyen és ezáltal visszatérjen az önbecsülése. Őszintén szólva nem is lehet jobbat tenni egy ilyen emberrel, minthogy útjára engedjük és ezzel segítünk neki felnőni. Nehéz, ám mindenképpen csodálatos élmény lehetne számára újra megtapasztalni az erejét (már ha hajlandó rá) és megmérettetni magát a világban. Sajnos az esetek jelentős részében ezeknek az embereknek esze ágában sincs keményen dolgozni, inkább keresnek egy másik nőt, aki mellett hasonlóan édes lehet az élet…