Szedd össze magad!

Nehéz a mai nőkkel, erőszakosak, pontosan tudják mit akarnak, a jég hátán is megélnek és ti férfiak nem nagyon tudtok mit kezdeni sem velük, sem a helyzettel. Legtöbben megpróbáljátok megfizetni a drága nőt, vagy mivel nem találjátok az igazit, a tökéleteset, ezért inkább egyedül lődörögtök a világban, magányosan, megértés nélkül. Érzelmileg silány életet éltek, ráadásul sex sincs vagy nem elég. A helyzetetek sokszor több mint kilátástalan, gondoljátok, s az öregkorotok jobb híján menhelyes kutyával, könyvtárbérlettel a zsebetekben zajlik majd… Csak ismételni tudom önmagam: valóban nem vagytok könnyű helyzetben. S miközben ezeket a szavakat leírom, valamiféle értetlenség is motoszkálni kezd a fejemben. Már majdnem megfogható az együttérzésem a szegény, elárvult, kegyetlen nők által becsapott, kihasznált férfiak irányába, amikor megszólal bennem a kérdés: de miért?

Miért ezekkel a jelzőkkel illetem a mai férfiakat? Miért nem azt írom, hogy bátrak, semmitől nem riadnak vissza, megpróbálják a lehetetlent is, nem futamodnak meg egy kis női hiszti elől, beveszik a várat akkor is, ha a küldetés lehetetlennek tűnik. Szóval miért nem olyan értékek, gondolatok jutnak eszembe a mai férfiakról, amilyenekkel általában a világ valaha jellemezte őket? Elgondolkodtató, nem?

Kedves Férfiak! Mikor változtatok meg? Mióta nem hisztek magatokban? Mióta lehet ilyen könnyen leszerelni benneteket? Mióta adjátok fel vagy neki sem indultok a "csatának"? Vagy inkább: miért várjátok, hogy a sült galamb a szátokba repüljön, hmmmm? A világ megváltozott. Kétségtelen. De a világ mindig is változásban volt és lesz is, folyamatosan alkalmazkodnunk kell hozzá, változnunk, alakulnunk kell vele együtt. Mások lettek a körülmények. Vitathatatlan. Mások az erőviszonyok. Ez is igaz. De legyinteni minderre és az árral szemben úszni, inkább nem törődni azzal, hogy egyedül öregedtek meg, társ nélkül élitek le az életeteket, mert nektek úgy sem sikerül – több mint ostobaság. Az élet értelem és valódi tartalom nélkül múlik el így, hiába éltek, hiába dolgoztok a halálos ágyatokon már késő lesz nyüszíteni, hogy másképp kellett volna!!!!!

Elkényelmesedett a világ, a nők is a lehető legkönnyebb megoldást keresik, ti is, ezzel csak az az egy probléma van, hogy ahogy a mondás is tartja: a könnyű út nem vezet sehova. Sem számunkra, sem számotokra. Egy individuálissá vált, elmagányosodott, szeretet nélküli világban mindannyian esélytelenné válunk a boldogságra. Mert miért is vagyunk itt? A kérdésben ott a válasz, mondja erre kedves asztrológus barátom, a MI-ért, Érted és Értem, az emberi kapcsolatokért.

Szóval elég volt a kesergésből, a kifele mutogatásból, az áldozat szerepből, a nyafogásból! Szedjétek össze magatokat! Egy férfi viselkedjen úgy, ahogy egy férfihoz illik! S ha ma másképp kell férfinak lenni, mint ötven-száz évvel ezelőtt, hát fel kell venni az új élet ritmusát, formáját, alkalmazkodni kell hozzá s benne megtalálni a saját utatokat. Jobb ha mihamarabb tudatosítjátok magatokban: senki nem fogja megtenni helyettetek!

Írta: Agatha Seymour

Keresd Agatha Seymour könyveit itt:

www.agathaseymour.hu