Ha tisztelem a férfit

  • 2019. szeptember 15.

Valakinek a tiszteletét kivívni nem könnyű. Különösen nem ebben az elhanyatló, és nem éppen javuló tendenciát mutató világszemléletben. Azonban a tisztelet egymás iránt mégis alapköve annak, hogy boldogok legyünk a másikkal.

olvass tovább

Az elmulasztott lehetőségek utcája

Az elmulasztott lehetőségek utcájában bolyonganak céltalanul ők, akik nem tudják elsiratni az utat, amire végül nem léptek rá. Nem léptek rá, mert túl büszkék, és túl gyávák voltak, nem volt bennük elég spiritusz, és szerintük rosszkor voltak rossz helyen. Már nincs erőm, nincs motivációm, mondták, túl sokat csalódtam, és estem pofára, testemen és szívemen hegek sorozata, még egy csalódást nem viselek el, abba már belehalok.

olvass tovább

A hűség ma már nem divat?

Valamelyik nap a reggeli készülődés közben bekapcsoltam a rádiót háttérzajnak. Ez a nap sem indult másképp, mint a többi, de amikor épp a parfümömet kerestem a szoba és a fürdő között rohangálva megütötte a fülemet egy szókapcsolat: a hűséges férjek világnapja.

olvass tovább

Lecke voltál, nem hiba

Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.

olvass tovább

A megfelelő ember

A megfelelő embert a következő hazai és nemzetközi terminusokkal is illethetjük: igazi, Ő, a nagy Ő, Mr. Big, Prince Charming, az ideális férfi. A megfelelő ember sokszor álruhában jár, és nem ölti magára azon tulajdonságok nagy részét, amelyeket a női magazinok burkoltan alapfeltételként megjelölnek. Mindezek ellenére előfordul, hogy a megfelelő ember kizárólag a mi szemünkben vált tökéletessé, mégis úgy teríti be reménysugárral az életünket, mint nyári napfelkelte után az első melengető napsugár a harmatos mezőt.

olvass tovább

A fiúk nem sírnak

Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.

olvass tovább

Milyen férfit akarnak a nők?

Legyetek igazi gyöngyhalászok. Vegyétek észre a valódi női ragyogást és különböztessétek meg a hamis imitációktól. Néha kapargassátok meg a felszínt és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A hamis utánzatokról hamar kiderül majd, csak az életet keserítik meg, pókhálócsapdájukból viszontagságos úton, legtöbbször fájdalmak árán menekülhettek.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább

Hova tűnt a férfiak szeretete?

  • 2019. április 05.

Nem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.

olvass tovább