Kulcsszó keresés /


Férfiszempont: Te sokkal jobbat érdemelsz. Olyan jó vagy...

A te szádból is elhangzottak már ezek a mondatok, mikor valakit ejteni próbáltál, mint a fakezű kölyök a fagyit? Azt is tudod, hogy eközben pont az ellenkezőjét gondoltad? Valójában azért pattintottad le a döbbent őzike szemekkel bámulót, mivel meggyőződésed volt, hogy találnál jobbat is. Régen én is elkövettem. Sajnos. Nincs ezen mit szépíteni. Akit tényleg elég jónak gondolsz, akire felnézel, akihez vonzódsz, azt sosem penderítenéd ki ilyen olcsó módon. Azon igyekeznél inkább, hogy teljesnek, kellően szabadnak és biztonságban érezze magát melletted. Kedvezni akarnál neki, sport analógiával élve nem leküldeni a pályáról, hogy idő előtt eltűnjön az öltöző folyosóján, aztán a zuhany gőze alatt, "merhát" annyira jó... Nem?

olvass tovább

Az egyedüllét nem a boldogtalanság és a magány metaforája

A test ölelése más. A fizikai érintés ideiglenesen magány hézagokat foltozhat, de az nem igazi érintés, nem lélekölelés. Az csak lelkek karambolja. Ha a lelket régóta nem ölelte senki, magányod még inkább sajog, sokkal jobban fáj, mint a fizikai érintés hiánya. Emberi kapcsolatok kellenének, és páncél nélkül, meztelen lélekkel, csontig lecsupaszítva kellene szeretni, semmit sem rejteni, nem várni magyarázatot, és nem ítélni meg.

olvass tovább

Az egyedülállók mentálisan erősebbek?

Egy párkapcsolat sokak számára burok, védelmet nyújtó komfortzóna. Egy érzelmi biztonságot nyújtó szerelemben van, hogy egészen összeolvadunk, amőbapárok leszünk, összefonódva, harmonikus szimbiózisban éljük mindennapjaikat. Életünket a többes szám bejáratott és kényelmes dualizmusa hatja át: barátaink, hobbink, szabadidőnk, kedvenc filmünk, olvasmányaink, a sport, amit űzünk.

olvass tovább

Férfiszempont: Elengedni

Csak ülök az ágyadon, és tudom, el kell, hogy engedjelek. Ülök, és nézem a lányt, akit szeretek, de nem lehet már az enyém, úgy már nem, ahogy vágyom rá. Két külön irányba sodor minket a sors, akaratom ellenére. Aki a világon mindennél többet jelentett, most másnak fogja jelenteni a világot.

olvass tovább

Értékellek, mint embert, de…

Vegyük most górcső alá a leggyakrabban előforduló szakítós sablonszövegeket, és elemezzük kicsit azokat. Én személy szerint majdnem mindet kívülről fújom már. Kezdjük, talán az "Értékellek mint embert, de..." kezdetű talán leghumánusabb verzióval.

olvass tovább