ÉLETÉRZÉS / Mindent egymásért


A túlzott kedvesség árnyoldalai

  • 2020. július 22.

A kedvesség erény a mai világban, azonban azok az emberek, akik valóban túlságosan kedvesek másokkal, gyakran azon kapják magukat, hogy bolondot csinálnak belőlük, vagy kihasználják őket. Emellett azáltal, hogy folyamatosan igyekeznek mások segítségére lenni, elfelejtenek önmagukra vigyázni, és figyelmen kívül hagyják saját szükségleteiket, ami ahhoz vezet, hogy elveszíthetik életük legfontosabb kapcsolatát - az önmagukkal való kapcsolatot.

olvass tovább

Boldognak lenni

Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy eszeveszetten szajkózod, „Én annyira, de annyira boldog vagyok!” – és miután senki sem lát téged, magadba roskadsz… Ez nem boldogság. És az sem, ha folyamatosan álcát öltesz magadra csupán azért, hogy minél jobb színben tűnj fel mások előtt. Tudom, sokszor okoztak neked fájdalmat, és nehezen léptél tovább. De megtetted… mert szeretnél igazán boldog lenni.

olvass tovább

És akkor majd visszakapjuk a múltat

Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.

olvass tovább

Ez már nem ugyanaz

Ideges vagyok mióta írtad, hogy mindjárt érkezel, pontosan úgy, mint régen, amikor még te voltál a fény az éjszakámban. Remeg a kezem, miközben megfésülöm a hajamat, próbálom összeszedni a gondolataimat, mégis mit kéne most mondanom, hogyan kéne a történtek után viselkednem?

olvass tovább

A változásról

Sokan képtelenek vagyunk letenni egy-egy fejezetet életünk könyvében. Folyamatosan vissza-visszalapozgatunk, és ugyanazon rituálék szerint kívánjuk élni az életünket. Amint a változás szele megérinti a terünket, azonnal hanyatt-homok fedezékbe vágjuk magunkat. Mi ezek vagyunk.

olvass tovább

Meddig tart az örökké?

Az Alice Csodaországban-ból megtanulhattuk, hogy bizony néha csak egy pillanat az egész. Egy meggondolatlan ígéret, egy szó csupán, mellyel megfogalmazzuk a megfogalmazhatatlant, mert olyan, hogy örökké nem létezik.

olvass tovább

Félig-kapcsolatokban sosem lehetünk boldogok

Napról napra egyre nehezebb normális, stabil alapokkal rendelkező párkapcsolatot kialakítani. Hallom a barátaimtól és tapasztalom is, ahogyan egyre, csak egyre silányabb minőségű emberi kapcsolatok jönnek létre, mi pedig szorgalmasan panaszkodunk, hogy sehol a boldogság, sehol az igazi érzés.

olvass tovább

Amikor a szív az úr

Vad szél seper végig az utcán. Hideg a tél, s én egyedül didergek. Nincsen kihez hozzábújnom, nem karol át éjszaka senki, nem tudok odabújni a jéghideg tappancsaimmal két meleg nagy talp közé. Elszomorít a magány, vágyom a szerelemre. Vágyom rá, mégis taszítok minden kedvesen közelgő férfit. Meddig lesz még így? Mikor állok majd újra készen befogadni valakit a szívembe?

olvass tovább

Zárt férfiak és nők világa ez

„Egy darabig úgy tűnt, menni fog, aztán kezdődött minden elölről. Az akarás, hogy működjön, és az akadályok, amikbe beleütköztem. Őket már jól ismertem, mindig ugyanaz a lemez. A nagy találkozás, a hit, hogy ő az igazi, aztán a jelek, hogy tévedtem. Sokszor azon gondolkodom, hogy a figyelmeztetések, amik arra utalnak, hogy tovább kell lépnem, csak saját magam által kreált indokok a menekülésre.”

olvass tovább