Engedd el a múltat! - Könnyű azt mondani
Sokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass tovább
Nárcisztikus szülő gyerekének lenni olyan, mintha a hátadra raktak volna egy súlyos kövekkel teli zsákot
Közben még kritizálnak is, amiért roskadozik a lábad alatta. Egészen sokáig te is magadat okolod a vélt gyengeségeidért. Majd derengeni kezd, talán mégsem olyan biztos, hogy ennyire selejtesnek születtél.
olvass tovább
Én az elfogadásban hiszek - És te miben?
Semmi sem visszataszítóbb számomra, mint az olyan ember, aki a saját fejébe zárva él és a fenekéből kihúzni azt képtelen. De nem az a bajom vele, hogy így létezik bele a nagyvilágba, hanem az, hogy nem akarja hagyni másoknak sem, hogy másképp/jobban élhessenek.
olvass tovább
Maradok magamnak
Ma egyre csak ez a gondolat járt a fejemben. Na persze nem abban a nárcisztikus formában, hogy azt hiszem, körülöttem forog a világ.
olvass tovább
Ha mernénk őszinték lenni
Ha egymáshoz nem, legalább magunkhoz lehetnénk azok. S, ha magunkhoz azok lennénk, másokat sem vernénk át - legalábbis az én logikám szerint, így kellene, hogy legyen. Sokat gondolkodom ezen mostanában, hiszen jószerével az őszinteségre építettem az egész életemet
olvass tovább
Nem azért vájkálunk a múltban, hogy hibást keressünk a jelenlegi életünk alakulásáért
Ha valaki arról beszél, hogy önismeretbe jár/önismereti könyveket olvas, dolgozik önmagával, sokan abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy ez az ember semmi mást nem csinál, csak ücsörög és könyékig dagonyázik a sérelmeiben. Pedig dehogyis.
olvass tovább
Csak a gyenge ember gyűlölködik
Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?
olvass tovább
Annyi szarsággal foglalkozunk...
Idegeskedünk, szorongunk, bánkódunk olyan dolgokon és dolgokért, amiknek az égvilágon semmi jelentőségük ahhoz az aprócska tényhez képest, hogy az időnk véges.
olvass tovább
Soha ne szégyenkezz az érzéseid miatt
Bár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass tovább
Volt idő, mikor még nem tudtam
Volt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.
olvass tovább
Sokan hiszik magukat őszintének, miközben csak simán tapintatlanok
Nagyon ritkán találkozni (nálam legalábbis ritkaságszámba megy) valóban önazonos emberrel. Olyannal, aki nem csak képzeli magát valamilyennek, hanem adott helyzetben úgy is viselkedik.
olvass tovább
A megbocsátás egy végtelenül félreértett dolog
A megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
olvass tovább
Az irigység a lélek önmérgezése
A címben szereplő mondat a német filozófus, Max Scheler szavait idézte, mellyel kiválóan össze tudjuk foglalni azokat a lélekromboló érzéseket, amiket az irigység képes kiváltani az emberekből. De még mielőtt önelégülten bólogatni kezdenénk, hogy belőlünk aztán semmi ilyesféle kórság nem jöhet elő, jó ha tudjuk, hogy ez a gonosz kis "lény" kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat megkísért élete során néhányszor. Ám, ha képessé válunk arra, hogy szolgálatunkba állítsuk őt holmi önmérgezés helyett, akár hajtóerőt is kovácsolhatunk belőle. S utóbbira olyan nagy szükség lenne idehaza, mint egy falat kenyérre.
olvass tovább
A jó élet titka, hogy ne izgassuk magunkat minden sz*ron...
Ma, amikor a csapból is a pozitív gondolkodás fontossága folyik, üdítő érzés szembemenni az árral és bátran kimondani azt, hogy: - Csesszétek meg ti mind ezt az agymosott olcsó dumát! Mert, hogy a fenébe mosolyoghatnánk már egész nap, ha egyszer az élet tényleg tele van szenvedéssel és rengeteg küzdelemmel? Miért kellene azt mondanunk, hogy jól vagyunk, ha belül majd összeroppant bennünket a feszültség? Miért kellene letagadnunk, hogy az életünk olykor egy totálisan nagy szívás? És ki az a barom, aki tényleg elhiszi, hogy ez az egész életnek nevezett valami, egy csillámporos szivárványon való gondtalan ücsörgés?
olvass tovább
Akinek a megéléseit folyamatosan hiteltelenítik, az bizonyosan kételkedni kezd önmagában
Eltaknyolsz és mert baromira beverted az akármidet, hát keservesen sírni kezdesz. Az anyád (vagy más elsődleges gondozó személy) azonban azt mondja, ne bömböljél már, nem fájhat az annyira, túlzásba viszed a dolgot.
olvass tovább
Baromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik
Baromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik, meg az sem, hogy minden akarat dolga és véresre tudnám kaparni magam a bármit elérhetsz kezdetű lózungoktól. Miért? Mert ezek a mondatok azt feltételezik, hogy mi mind azonos esélyekkel indultunk. Pedig ez, mint tudjuk, egyáltalán nincs így.
olvass tovább
Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk
Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.
olvass tovább
Nem fogom engedni, hogy rosszul bánj velem!
Amennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass tovább
Nem fogom engedni, hogy rosszul bánj velem!
Amennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass tovább
Törődj magaddal! - Útmutató rosszfej embereknek
De könyörögve kérlek, ne úgy törődj magaddal, mint a Garnier, hanem úgy tényleg, istenigazából. Szállj le-ki idegen emberek életéből/ről, mert hidd el, bármennyire is igyekszel, a saját nyomoroddal nem fogod tudni lehúzni őket a szintedre, akárhogy is szeretnéd (nem véletlenül vagy te ott, ők meg némileg feljebb), viszont kifejezetten idegesíted még azokat is, akik már-már Buddhára meditálták magukat.
olvass tovább