Ha mernénk őszinték lenni

Ha egymáshoz nem, legalább magunkhoz lehetnénk azok. S, ha magunkhoz azok lennénk, másokat sem vernénk át - legalábbis az én logikám szerint, így kellene, hogy legyen. Sokat gondolkodom ezen mostanában, hiszen jószerével az őszinteségre építettem az egész életemet

olvass tovább

Csak a gyenge ember gyűlölködik

Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?

olvass tovább

Soha ne szégyenkezz az érzéseid miatt

Bár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?

olvass tovább

Az irigység a lélek önmérgezése

A címben szereplő mondat a német filozófus, Max Scheler szavait idézte, mellyel kiválóan össze tudjuk foglalni azokat a lélekromboló érzéseket, amiket az irigység képes kiváltani az emberekből. De még mielőtt önelégülten bólogatni kezdenénk, hogy belőlünk aztán semmi ilyesféle kórság nem jöhet elő, jó ha tudjuk, hogy ez a gonosz kis "lény" kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat megkísért élete során néhányszor. Ám, ha képessé válunk arra, hogy szolgálatunkba állítsuk őt holmi önmérgezés helyett, akár hajtóerőt is kovácsolhatunk belőle. S utóbbira olyan nagy szükség lenne idehaza, mint egy falat kenyérre.

olvass tovább