Miért nem beszélnek az áldozatok?
Először is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass továbbElőször is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass továbbHiszünk-e abban, hogy a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, mert sok minden rajtunk, a mi választásainkon múlik? Vagy úgy véljük, hogy a körülményeknek, a környezetünknek, a múltunknak, a felmenőinktől hozott mintáknak kiszolgáltatottan, óhatatlanul be kell járnunk egy utat? Képesek vagyunk-e hosszú távon is kitartani a döntéseink mellett, akár külső elvárások ellenében, ha azok más irányba sodornának, mint amerre menni szeretnénk? Van-e elegendő autonómiánk? És, ha most még nincs, mit tehetünk azért, hogy megnövekedjen a belső (s vele együtt a külső) szabadságunk?
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbMinden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.
olvass továbbRáadásul a kutatási eredmények alapján tíz ember közül hét elégedetlen akkor is, ha a dolgai úgy alakultak, ahogy azt előzetesen szerette volna. Hogyan lehetséges ez? A képlet egyszerű: a legtöbb embernél a szabadon meghozott, jó döntése nyomán is viszonylag hamar megnő a veszteségtudat. Mert hiába veszi feleségül Dezső a számára tökéletes nőt, hát mégiscsak le kell mondania cserébe a másik három és fél milliárdnyi nőről - az meg azért, lássuk be, mégsem csekélység.
olvass továbbMint valami velem született kórság, úgy kísérte végig egész eddigi életemet a szégyenlősség bélyege. Hallgathattam a : jajj, ez a kislány milyen szégyenlős, a nem mer szólni kettőt sem, mert túl félénk! sopánkodásokat. Vagy a későbbiek során az: olyan beképzelt , hogy nem akar hozzánk szólni! ostoba (utólag már annak látom) mondatokat.
olvass továbbBaromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik, meg az sem, hogy minden akarat dolga és véresre tudnám kaparni magam a bármit elérhetsz kezdetű lózungoktól. Miért? Mert ezek a mondatok azt feltételezik, hogy mi mind azonos esélyekkel indultunk. Pedig ez, mint tudjuk, egyáltalán nincs így.
olvass tovább"Anya csak egy van - Az anyák mindennél jobban szeretik a gyereküket - Anya és lánya egymás legjobb barátnői" - stb. stb. Így hangzanak azok a jól ismert mondatok, amik nemzedékről-nemzedékre közvetítenek olyan kőbe vésettnek hitt igazságokat, melyek akár egy életre is megnyomoríthatják azoknak a gyerekeknek a lelkét, akik bizony nem tapasztalták meg, vagy nem épp úgy tapasztalták meg azt az anyai szeretetet, ahogy mások hangoztatták nekik.
olvass továbbDe könyörögve kérlek, ne úgy törődj magaddal, mint a Garnier, hanem úgy tényleg, istenigazából. Szállj le-ki idegen emberek életéből/ről, mert hidd el, bármennyire is igyekszel, a saját nyomoroddal nem fogod tudni lehúzni őket a szintedre, akárhogy is szeretnéd (nem véletlenül vagy te ott, ők meg némileg feljebb), viszont kifejezetten idegesíted még azokat is, akik már-már Buddhára meditálták magukat.
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbAbban a hitben éltem egészen tegnapig, hogy a Facebooknál rosszabb már nem jöhet. Egészen jól hozzászoktam , hogy mindenkinek tökéletes élete van, jól néznek ki, edzettek, házasodnak, mosolyognak, boldogok. Mióta nem néztem rá egyetlen ismerősöm adatlapjára sem, azóta hál' isten a hírfolyamomban nem is jelenik meg senki. Köszönet érte, a jótékony algoritmusnak, ami csak azt tolja az arcomba, ami engem érdekelhet - bár hozzáteszem, néha jó volna másféle nézőpontot is látni a sajátomon kívül. Sikeresen kizártam hát magam, ebből a fene nagy tökéletesség cunamiból - gondoltam én.
olvass továbbAkárhonnan is nézem a dolgot, mind közül a legrosszabb a ...
olvass továbbKultúrember öt dologról nem beszél, legalábbis a barátain kívül másokkal biztosan nem. Ezek: a származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca - mondta Náray Tamás a Magyar Narancsnak adott interjújában, majd hozzátette: nálunk sajnos csak ezek a témák vannak napirenden. És ahhoz, hogy megállapíthassuk, mennyire igaz is az állítása, elég csak körülnéznünk kicsit a közösségi oldalakon.
olvass továbbLépten-nyomon azt hallani manapság, hogy csak képzeljük el amit el akarunk érni és ha eléggé tudunk benne hinni, akkor sikerülni is fog. De ha a nagy változásokhoz valóban elég a puszta hit is, akkor miért szokunk vissza annyian - minden esküdözés ellenére is - a dohányzásra, miért kúsznak vissza a nehezen leadott kilók és miért ücsörgünk ezredszer is ugyanabban a katyvaszban, amiről tudván tudjuk, hogy ezúttal sem válik majd előnyünkre? A válasz egyszerű. A hit szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.
olvass továbbMiért álmodozol még mindig? Hát, nem látod , hogy másnak sem sikerült ? Ugyan már, te nem tartozol azok közé, akiknek szerencséjük volt. Vannak szabályok, a lehetetlen igenis létezik, tanuld meg már végre!
olvass továbbVan valami, ami jó eséllyel mindannyiunkban közös: boldogok akarunk lenni. Hogy kit - mi tenne boldoggá, az már egyénenként igencsak eltérő lehet, de végsősoron a többségünk szeretné elérni a kitűzött céljait, megvalósítani mindazokat a dolgokat, amikről azt feltételezzük, elvezethetnek bennünket a megelégedettség állapotához.
olvass továbbNem lesz önbizalmunk 5 egyszerű lépéstől, nem találjuk meg álmaink hivatását egyetlen hírlevél elolvasása után, nem leszünk jobbak önmagunknál, csak mert el tudtuk képzelni azt és nem, a zsírégetés sem lehetséges befektetett munka nélkül. A helyzet az, hogy nem vezet egyenes, küzdelem nélküli út a sikerhez. Még akkor sem, ha kismillió pozitív guru hirdeti ennek az ellenkezőjét. De akkor mégis hogyan haladhatjuk meg önmagunkat?
olvass továbbSzükségünk van a címkékre, hogy könnyedén bekategorizálhassuk egymást. Mert mivé is lenne a világ, ha nemes egyszerűséggel csak annyit mondanánk: emberek vannak, akik mind különböznek ugyan, de épp ez a jó bennük? - nem, ez nyilván túl közhelyes lenne, én meg megint álomvilágban lépkedek.
olvass továbbHa szántszándékkal bele akarunk nyúlni a darázsfészek közepébe, akkor keresve sem találhatnánk jobb vitatémát a párkapcsolati hűség-hűtlenség kérdésénél. Erről ugyanis, mindenkinek megvan a maga igencsak sarkos, olykor már bebetonozottnak tűnő magánvéleménye.
olvass továbbKözben még kritizálnak is, amiért roskadozik a lábad alatta. Egészen sokáig te is magadat okolod a vélt gyengeségeidért. Majd derengeni kezd, talán mégsem olyan biztos, hogy ennyire selejtesnek születtél.
olvass tovább