Kövess minket Facebookon.
Nem beszélünk arról, hogy nekünk is vannak fájdalmaink, nem mutatjuk meg a sebezhető énünket, nem tesszük közszemlére, ha valami épp teljesen összetört bennünket. Nem mutatjuk meg, mert negatívnak, panaszkodónak, mártírnak, gyengének bélyegez(het)nek bennünket. Ezért élünk inkább látszólag tökéletes életeket.
olvass továbbAz nem lehet kifogás mindenre, hogy - Ilyen vagyok és kész, azt tessenek mán' elfogadni úgy, ahogy vagyok, mert nekem így a kényelmesebb.
olvass továbbÉn jobb szeretem, ha valaki nyíltan paraszt. Na nem azért, mert élvezem, ha szemétkednek velem, hanem azért, mert így legalább tudom, hogy mire számítsak az illetőtől.
olvass továbbEgyedinek születünk, de másolatként halunk meg - írja könyvében Robert Betz, pszichológus, aki a Lépj ki a régi cipődből c. kötetével abban kíván segítséget nyújtani nekünk, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Egyetlen kérést intéz csupán azokhoz, akik kezükbe veszik a könyvét: nyitott szívvel olvassák.
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének.
olvass továbbA legnagyobb arcú nem a legmagabiztosabb, a róla minden lepereg nem sebezhetetlen, a legmosolygósabb nem a legboldogabb, a sokat beszélő nem tud többet, a gyűlölködő nem a legerősebb, az elnyomó nem vezető, a tökéletesnek látszó egyszerűen csak átlátszó.
olvass továbbBocsánatot kellene kérnem. Bocsánatot kellene kérnem magamtól. Hogy annyi éven át másoktól vártam mindent, amit magamnak kellett volna megadnom.
olvass továbbEzek jószándékúnak tűnnek ugyan, ám valójában nagyon kártékonyak. Miért? Mert ha valaki el tudná engedni, túl tudna rajta lépni, tudna nem foglalkozni vele, tudná nem magára venni, hát holtbiztos, hogy meg is tenné.
olvass továbbJó, de milyen? - kérdez vissza a szakember (Dr. Almási Kitti) a fentebbi kijelentésre. Még mindig sokan mondogatják az idézett mondatot, mintegy tagadva annak a lehetőségét is, hogy esetleg gyerekkorukban nem a legmegfelelőbb módon bántak velük a szüleik...
olvass továbbMindig mindenkit meghallgattam(tok), mindig mindenkinek segítek, ha tudok. De az van, hogy egy idő után én is elfogyok. Lemerül az energiaszintem és azon kapom magam, hogy olyan problémákon agyalok, amik valójában nem is az enyémek, és egyáltalán nem nekem kellene megoldani őket, de olybá tűnik néha mégis, mintha mindenki tőlem várná, hogy megtaláljam helyette a saját boldogságát.
olvass továbbSokfelé hallani manapság, hogy hazug világot élünk, hogy ritkaság számba megy ma már az őszinteség. De vajon tényleg így van, vagy pusztán csak saját tapasztalataink alapján alkotunk torzított valóságokat? Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy kiváló emberismerők vagyunk, mi aztán könnyedén átlátunk azokon, akik hazudnak nekünk. De vajon tényleg olyan könnyű lenne tetten érni a hazugokat?
olvass továbbAz érzékenység nem összekeverendő a gyengeséggel. Nem vagyunk gyáva nyulak, sem anyuci picikéi, pusztán arról van szó, hogy másképp reagálunk a világra és a benne élő emberekre. Nem megyünk el dolgok mellett, amik mellett mások igen és észre veszünk olyasmiket is, ami senkinek másnak nem tűnik fel. Ilyenformán van néhány dolog, amit nem igazán szeretünk hallani, s, ha jót akarsz magadnak, meg nekünk is, akkor megkímélsz minket az olyan kezdetű mondatoktól, mint az
olvass továbbSzeretjük azt hangoztatni, hogy a múlttal nem kell foglalkozni, hogy ami volt, elmúlt, meg, hogy minden csoda három napig tart. Biztosan csak a pszichológusok valami furcsa fétise az, hogy folyton a gyerekkorunkban akarnak vájkálni, holott mi már rég felnőttünk. Mégis mi a fene köze lenne már annak, hogy milyenek voltak a szüleink, ahhoz, hogy nem funkcionálunk túl jól a jelenben?
olvass továbbNem mindenki pszichopata, aki felbosszant bennünket és nem is minden pszichopata válik Hannibal Lecter-ré vagy Hasfelmetsző Jacké. Ügyvédek, orvosok, vállalatigazgatók, brókerek, sikeres emberek is rendelkezhetnek a pszichopátia teszten magas pontszámokkal, miközben státuszuknak köszönhetően, társadalmilag elismertek, a mai mérce szerint követendő példák - egyeseknek. De hogyan lehetséges ez? Miért lesz az egyikükből sorozatgyilkos, miközben a másik sikerrel tud venni minden akadályt?
olvass továbbSokat olvashatunk manapság arról, hogy a diploma nem jár kéz a kézben a fejlett érzelmi intelligenciával. Vagyis, az elismert (hasznos) lexikális tudás mellett, szükséges és fontos volna elsajátítani olyan tulajdonságokat is, mint az érzelmek helyes megfogalmazása és azok megfelelő kezelése. Szerencsére egyre többen ismerik fel az intelligencia ezen formájának jelentőségét. De mit is takar pontosan az érzelmi intelligencia kifejezés? Mik a jellemzői ? És egyáltalán, tényleg annyira hasznos nekünk?
olvass továbbMindannyian ismerjük a szorongást, a túlagyalást, az aggódást, a negatív gondolatok spirálját. Agyunk ősi programozása arra késztet minket, hogy hamarabb észre vegyük a negatív dolgokat, esetleges kedvezőtlen kimeneteleket, mint a pozitív történéseket.
olvass továbbA nyugat-európai emberek többsége mélyalvásban tölti az életét. Felkel reggel, felvesz egyet a szekrényében tárolt régi "lábbelik" közül, majd útnak indul és végig csinálja az egész napját úgy, hogy fogalma sincs, mi értelme volt egyáltalán ennek az egésznek. Mert a legtöbben nem a saját életüket élik. Pusztán ismétlik azokat a működésmódokat, amiket a szüleiktől, hozzájuk közelálló személyektől gyerekkorukban láttak. Ám azok a dolgok, amik gyermekkorunkban túlélésünket segítették, ma már boldogságunk útjában állnak. De melyek ezek a régi cipők pontosan? És hogyan léphetünk ki belőlük?
olvass továbbMindenki fél valamitől. Ki a pókoktól, ki a sötétségtől, más a zuhanástól, megint más a saját árnyékától. Halandó emberek lévén talán a legtöbben mégis inkább az elmúlástól félünk. És jó néhányan attól is, ami előtte van: az öregedéstől.
olvass továbbSzerencsére ma már egyre többet beszélünk a gyermekkori traumák hatásairól, arról, hogy bármennyire is szeretnénk, a múltunkat nem tudjuk kitörölni és attól még, hogy mi nem akarunk foglalkozni vele, az még nagyon is foglalkozik velünk.
olvass tovább
