A szülői köteléket nem a bírósági végzés vágja el ..
Sokszor elgondolkodom, hogyan tudsz úgy élni, hogy fogalmad sincs, mosolygott -e aznap a gyermeked? Volt -e mit ennie, vagy akár csak jól aludt-e?
olvass továbbAz életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!
Sokszor elgondolkodom, hogyan tudsz úgy élni, hogy fogalmad sincs, mosolygott -e aznap a gyermeked? Volt -e mit ennie, vagy akár csak jól aludt-e?
olvass továbbEgy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.
olvass továbbAmikor ezeket a sorokat elkezdtem megfogalmazni, az első gondolatom az volt, hogy: egy kis segítség azokra a pillanatokra, amikor mi, mély érzelemvilággal rendelkezők elvárjuk, hogy gondolatolvasó legyél!
olvass továbbA szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass továbbEmlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass továbbLehetsz vékony, vagy mutathat épp többet a mérleg. Küzdhetsz legbelül számtalan megoldatlan feladattal, sőt, az is rendben van, ha a fáradtságtól már megint a száraz sampon győz a reggeli kapkodásban.
olvass továbbSzámol. Folyamatosan, és mindent. Pontos és konkrét elképzelései vannak, mindenről. Megtervezi az élete szinte minden percét, és listát vezet a teendőiről. Precízen felállított elképzelése van arról, mit és kit szeretne. Ebből pedig nem enged. Nem éri be kevesebbel.
olvass továbbMár gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.
olvass továbbSzeretlek! Minden nap, minden percben. Akkor is, amikor az őrületbe kergetsz. Akkor is, amikor a gyerekek a fejünkön ugrálnak, pedig mi hulla fáradtak vagyunk. Akkor is, ha nem jut elég időnk egymásra, és akkor is, amikor lehalkítod a kedvenc számomat az autóban pedig én épp benne voltam a legnagyobb szóló fellépésemben.
olvass továbbManapság mindenki rohan. Mintha valamiféle kimondatlan versenyt futnánk az idővel, egymással, és a feladatainkkal. Túlterheltek vagyunk a munkahelyen, az otthoni feladatokban, belefulladunk a mindennapok körforgásába, aminek hatására a belső energiaszintünk folyamatosan csökken.
olvass továbbItt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.
olvass továbbNem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe.
olvass továbbLeültem egy pillanatra. Nem volt semmi komoly tervem, egyszerűen csak élveztem, hogy a mosógép kijelzője adott nekem tíz percet, míg újra folytathatom a „pihentető hétvége” adta teendőimet.
olvass továbbTalán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.
olvass továbbMegszámlálhatatlan önfejlesztő könyv elolvasása, és terapeutánál töltött óra után, mindig rettentő határozottan eldöntöttem, hogy: A saját lelki békém a legfontosabb. Becsülettel követtem a leírt – elmondott utasításokat, és - esküszöm – még dolgoztam is magamon.
olvass továbbHajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.
olvass továbbA pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass továbbNem kell bájital vagy bármi elérhetetlen tudás, hogy észrevegyük az apró, csillagszórószerű pillanatokat. Nem igényel extra intelligenciát, évekig tartó padban ücsörgést, de még csak különösebb energiabefektetésre sincs szükségünk. Főleg nem olyasfajtára, aminek aztán körülbelül annyi hasznát vennénk, mint a kotangens függvénynek a Lidl-ben, bevásárláskor. Kell hozzá viszont önismeret!
olvass továbbSzeretet nélkül mit érnek a mindennapok? Szeretni, és szeretve lenni az az érzés, amely értelmet ad mindennek. A szürke hétköznapoknak, az borús reggeleknek. Ha szeretek, én egészen szeretek.
olvass továbbA mai rohanó Világban sokszor kapom magam azon, délután kettőkor, hogy reggelizni is elfelejtettem. Felkelek, elkészítem a gyerekek tízóraiját, és a reggeli, iskolába tartó versenyfutás közben igyekszem magamnak is olyan külsőt varázsolni, amitől az utcán szembejövő emberek nem futnak el a másik irányba ijedtükbe.
olvass tovább