Múltbeli sérüléseink, melyek megnehezítik a boldogságot
A legtöbb viselkedésmintát a múltból, a gyerekkorból hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg.
olvass tovább
A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.
A legtöbb viselkedésmintát a múltból, a gyerekkorból hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg.
olvass továbbEgy érett szerelemhez a vágy és a kémia nem elég. Beletartozik a konfliktusok kezelése, az építő viták, az indulat kezelése, a tiszta kommunikáció, a vágyaim és igényeim világos kinyilatkoztatása.
olvass továbbSokan azt gondolják, hogy az intimitás a szexről szól. Az intimitás valójában az igaz, teljes, lecsupaszított valód, a sebezhetőséged megmutatásáról szól.
olvass továbbEgy kislány számára a nőiesség első közvetítője az édesanyja. Ha az anya szereti, elfogadja önmagát, és kiteljesedik női szerepeiben, akkor ezt az önszeretetet képes átadni a lányának, és bátran, egészséges önbizalommal telve együtt néznek farkasszemet a nőiességgel. A lány tiszteli a női szerepét megélő, önelfogadó anyát, és az ő tiszteletével, képes majd tisztelni az önmagában élő nőt is.
olvass továbbAz emberi kapcsolatok érzelmi egyensúlyában van egy fontos szabály: a kölcsönösség és a viszonosság elve. Vagyis ahogy az idő telik, számítunk rá és várjuk is, hogy azt kapjuk emberi kapcsolatainkban, amit adunk.
olvass továbbAz ifjúkori hév lanyhulása, és az eltűnt idő nyomában való menetelés mintha magával vitte volna a férfiak verbális kommunikációra való könnyed képességét is. Persze, ők is átestek jó pár súlyos szívtöréses baleseten, páncélt is növesztettek, védőruhát is hordanak, sőt álarcot, és legnépszerűbb védekezési technikái a vasálarcos macsó és az érzéketlen rosszfiú jelmezek.
olvass továbbMit szeretnénk mi tőletek, férfiak? Vegyétek észre a valódi női ragyogást, és különböztessétek meg az álságosan csillogó, hamis imitációktól. Legyetek igazi gyöngyhalászok, kapargassátok meg a felszínt, és csodálkozzatok rá, mi minden rejlik alatta. A hamis utánzatokról hamar kiderül majd, csak az életet keserítik meg, pókhálócsapdájukból viszontagságos úton, legtöbbször fájdalmak árán menekülhettek.
olvass továbbMeg lehet szelídíteni a macsót? Vagy inkább ne gyötörjük, ne formáljuk, ne is akarjuk megváltoztatni, hogy egészen behódoljon? Megszelídítjük, és megtanítjuk mosogatni, port törölni, és egyéb házimunkát végezni, mert hiszen mi is ugyanúgy önmegvalósítunk a kapcsolat komfortzónájának falain túl.
olvass továbbAz érzelmi érettség nem valami misztikus fogalom. Nem jelent játszmázást, taktikázást, párkapcsolati csatározást, vagy hatalmi harcot. Nem viselünk álarcot, kendőzetlenül, kitakart lélekkel állunk egymással szemben, bármilyen szelek fújják körbe a világunkat. Ahol játszma van, ott nem beszélhetünk szerelemről, vagy intimitásról.
olvass továbbA válás, szakítás ellen szól, ha a közös élet a rossz kommunikáció miatt futott zátonyra. Régi sémáinktól megszabadulva, szeretetalapú kommunikációval nagyon sok mindent, szinte mindent rendezni lehet egy krízist megélő kapcsolatban.
olvass továbbAranyfüstben, hamis pénzért játszunk, - írja Márai Sándor- mert talán fogalmunk sincs, hogy tele van a zsebünk színarannyal. Miért nem vagyunk tisztában az értékeinkkel? Miért herdáljuk el azokat aprópénzért, és tesszük magunkat hiába-emberekké, akik mindig csalódnak, mert hiába intelligensek, hiába szépek, hiába odaadók?
olvass továbbCsak a szemed akartam figyelni, a tekintetedbe belefúrni magam, és kiinni belőle a bizonyosságot: most már letehetem a fegyvert, fejemet a válladra hajthatom, mert minden háborúnak vége, és ha úgy akarom, élethosszig tartó béke vár, boldog napok jönnek.
olvass továbbHol vagytok, régimódi férfiak? Énekeltek-e nekünk bús-szerelmes melódiát az ablakunk alatt? Figyelitek-e, ahogyan halvány fény villan, függöny rebben, mert ott vagyunk, ott várakozunk mögötte, aprócska szobánk rejtekében, mi régimódi lányok. Hol vagytok, ti régimódi férfiak, akik nem tartotok minket őskövületnek, vagy lovagkorból visszamaradt, lóháton illedelmesen keresztben ülő, hibbant időutazóknak?
olvass továbbSzeretem, és megvédem a társamat, egy csapat vagyunk, egy irányba tartunk. Mentséget találok a hibáira, a gyengeségeire, a botlásaira. Nem bánt meg, nem okoz fájdalmat, sem csalódást. Szerelmes látásmóddal figyelem őt, nem hullik le az álarca, őrzi tartását, méltóságát, férfias erejét.
olvass továbbA férfi amióta világ a világ azon igyekszik, hogy „megszerezze” a nőt. Ugyanez történik az állatvilágban is, a hímegyed arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb, legtermékenyebb példányt szerezze meg magának, hogy saját génjeit minél nagyobb valószínűséggel tovább örökítse.
olvass továbbMit jelent elköteleződni? Megállapodás, vagy megalkuvás? Kínzó szerelmi maximalizmus, elvárásoknak való végső megfelelés, fárasztó menetelés utáni pihenő? Révbe érés, vagy limitált idejű lehorgonyzás, ahonnan úgyis vesszük a sátorfánkat, és egyszer továbbállunk?
olvass továbbA kudarc, a szorongás, félelem, a bizonytalanság mind olyan érzelmek kapcsolatainkban, amelyek újból és újból előhívják a kötődés vágyát, és ha ez a szükséglet érzelmi válaszra talál, akkor a kapcsolatban kialakul az élmény: biztonságban vagyok.
olvass továbbEgyszer csak vége lesz, mintha valaki leadná nekik a távolban a jelzőfényt. Mintha riasztópisztoly dörrenne, elég mókából, vége a bulinak, ideje visszatérni a tisztes családi élethez. Ideje újra belebújni a férj és a családapa szerepébe, ideje meccset nézni hétvégén, ideje lenne újra négyre odaérni a suliba, szülői értekezletre kell járni, szét kell hagyni a zoknikat, tolni kell a bevásárlókocsit és szélvédőmosót kell tölteni a feleség autójába. Így megy ez.
olvass továbbMegjelenik egy tehetséges szívrabló, és mintha simogató selyemkendővel fedné le szemünket, úgy veszítjük el józan világlátásunkat és ítélőképességünket. Bizserget az érzés, és magával ragad a pogány szerelemösztön. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk a toxikus vonzalomba.
olvass továbbMagadhoz ölelsz, mintha egy boxzsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass tovább