Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak. 2014-ben kezdtem el dolgozni a Stylemagazinnál szerzőként. Jelenleg a főszerkesztői feladatokat látom el.





'Olyan szabadságot éreztem a lelkemben a közelségüktől, ami nekem rengeteget adott.' - Beszélgetés Tiszai Andrissal

Tiszai Andris harmincéves korára eljutott oda, ahova már gyermekkora óta szeretett volna: egy olyan produkciós céget vezet, ami jóval több számára, mint munka. Barátaival és kollégaival karöltve folyamatosan értéket teremtenek és együtt dolgoznak a sikerért. Andris őszintesége és mélysége példaértékű. Karrierről, álmokról és személyiségfejlődéséről is beszélgettünk vele.

olvass tovább

Mesélj, mondd el, én mire vágyom

Egy tökéletes világban valószínűleg most tudnám, hogy mit kell lépni. És valószínűleg te is tudnád, hogy hogyan kell elmondani azt, ami most a némaság csendjébe van fojtva. Egy tökéletes világban valószínűleg nem akarnád kitalálni azt, hogy én mire vágyom, mert eléggé hinnél bennem annyira, hogy tudd, ezúttal nem fogsz újra arccal a padlónak csapódni.

olvass tovább

Szeress olyat

Szeress olyan valakit, aki akkor is tisztel, ha nem vagy a közelében. Aki mellett nem kell remegő gyomorral arra gondolnod, hogy éppen mikor szédül meg, ha nem tartod folytonos kontroll alatt. A kísértés sosem csendesedik.

olvass tovább

Egyszer csak eldöntöttem, hogy sz*rok bele

Meglehetősen jól ismerem az agyalás és a kattogás ötven árnyalatát. Valahogy egész életemben végigkísért az az érzés, hogy mindig mindent a lehető legtöbb irányból közelítsek meg. Sok időt és energiát pazaroltam el erre, mígnem egy nap rájöttem, hogy egyszerűen csak szarok bele.

olvass tovább

'Ennek így kellett lennie.' - avagy így verjük át saját magunkat

Azt mindannyian tudjuk, hogy a valódi kapcsolódás az emberek között a kommunikációval jön létre. Hiszünk is abban, hogy ez tud kialakítani kötődéseket, mélységeket. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az oka annak, hogy bizonyos helyzetekben még mindig nem azt mondjuk ki, amit érzünk vagy gondolunk. Feltéve, hogy egyáltalán kimondunk bármit is, mert sok esetben csak hallgatunk.

olvass tovább

Mert vannak olyan napok

Vannak azok a napok, amikor kicsit minden sötétebbe borul. Amikor az ember úgy érzi, hogy fejére húzná a takarót egész nap és ki sem kelne az ágyból. Ezek a napok ugyanúgy járnak nekünk és nincs mit szégyellni rajta.

olvass tovább