Dolgok, melyet a tíz évvel ezelőtti önmagamnak tudnia kellett volna

„Ha nem vagy boldog, lépj ki! Nem fog megváltozni!” – Istenem, bár elhittem volna, amikor nagymamám állandóan mondogatta azt a kutyát és a szalonnát. Annyi, de annyi évet megspóroltam volna magamnak, ha legalább ebben az egyben hallgatok rá. Ugyanis ma már, sok fájdalmas és lelki betegséget okozó toxikus kapcsolat után tudom, hogy az ember megváltozni sosem fog. Bizonyos dolgokban formálódik, csiszolódik, de megváltozni képtelen. Aki már az elején agresszív, az az is marad. És nem – nem Te vagy a hibás! Aki egyszer megcsal, az bizony megfogja tenni újra. Nem kell, sőt, nem is szabad benne maradnod valami olyanban, ami nem tesz boldoggá. Jogod van kilépni, és önmagadat választani, bármikor!

“ A vàltozás mindig fáj, de bízz a megérzéseidben!” – Ha valamit a lelked mélyén érzel, legyen az jó, vagy rossz, abban biztos lehetsz, hogy úgy van! Ne nyomd el, és végképp ne akard elhallgattatni a belső hangod. Még akkor sem, ha olyan irányba visz, ami elsőre baromira ijesztőnek tűnhet! Bízz abban, amit a lelked súg. Új úton elindulni, változni, magad mögött hagyni embereket mindig fájdalmas, viszont jelzi, merre tartasz! Ezek is olyan gondolatok, amelyeket fontos lett volna, hogy tudj, drága tíz évvel fiatalabb énem!. Megkímélhetted volna magad megannyi pánikrohamtól, és görcsös ragaszkodástól.

“ Vannak kapcsolatok, amelyek magasabb szinteken köttettek!” – Bizony, találkozol majd olyan emberekkel az életed során, akiknél az első perctől kezdve azt érzed, hogy évtizedek óta ismered. Vagy épp az is előfordulhat, hogy valakivel olyan mély, lelki kötelék alakul ki köztetek, hogy akár évekkel később is gondolsz majd rá, legyen bármilyen távol. Tudd, hogy ez rendben van. Ők azok a személyek, akik valahol, valamikor, valamilyen formában a lelki társaid voltak. Ha legközelebb találkozol hasonlóval, becsüld meg egy picit jobban, mert ritka kincs!

„ Légy türelmes, soha ne add fel, és HIGYJ MAGADBAN!” – Fogalmam sincs, hogy újabb tíz év múlva a fent leírtak közül lenne- e olyan, ami szerepelne újra a listámon. Ha igen, akkor valószínű azért, mert még ott dolgom van magammal, tanulnom kell valamit. Viszont az biztos, hogy a türelem, a kitartás és a magamba vetett hit olyan kombinációk, amikre mindenkinek szüksége van, egész élete során. Ezek azok, amik emlékeztetnek majd a nehéz napokon, hogy mennyi mindent túl éltem már. Varázsszavak, amik segítenek felállni a padlóról, és újra kezdeni mindent akkor is, ha lehetetlennek tűnik. Makacsság ide vagy oda, a hit és céltudatosság már évszázadokkal ezelőtt is nagy dolgokra volt képes. Miért lenne ez most másképp?

..újabb tíz év múlva találkozunk, hisz utólag könnyű ám bölcsnek lenni!

Szeretettel: a plusz tíz év tapasztalatával rendelkező Éned!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!