Akarsz velem együtt lázadni? Ígérem jó móka lesz, és még károd sem származik majd belőle, sőt csak nyerhetsz vele!

A fogyasztói társadalom korában ugyanis valóban lázadásnak számít, ha elfogadod, ne adj Isten még szereted is magad. Lázadásnak számít, ha nem méred magad folyamatosan a közösség által piedesztálra emelt szinte valószínűtlenül tökéletes alakú modellekhez, ha nem sóvárogsz minden percben hosszabb lábak, nagyobb mellek, vékonyabb derék, teltebb ajkak után.

Lázadásnak számít azt mondani, hogy elfogadom, amim van, és azt is, amim nincs. Ha azt érzed, hogy boldog vagyok azzal, ami nekem jutott, és tudod, hogy mindent megteszel, hogy kihozd a legtöbbet magadból.

Lehet, hogy furán néznek majd rád, ha kimondod, hogy szereted magad, sőt talán önteltnek is hisznek, de ez ne tartson vissza! Azért teszik ezt, mert az önszeretet nem általános. Mert sokan úgy rombolják magukat, hogy észre sem veszik, mit tesznek.

Hidd el, sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az életed, ha megszereted magad. Ha békeszerződést kötsz azokkal a hibáiddal, testrészeiddel, amiket legszívesebben eltakarnál. Ha elfogadod, hogy két kategória van: olyan dolgok, amiken tudsz változtatni és tehetsz értük, és olyanok, amiket el kell fogadnod, mert nem a te kontrollálásod alá esnek.

A 21. században, ahol szinte a lelkedre is alapozó kerül, ahol az az elfogadott, ha sírva görgeted az Instagramot, bizony bátorságra vall nem beállni a sorba. Bátorságra vall őszintén mosolyogni a képeken, nem pedig azért, mert attól szerethetőbbnek tűnsz majd. Bátorságra vall beismerni, hogy neked is lehet szar napod, amikor semmi sem jó, amikor legszívesebben a füledig húznád a takaród, majd összeszedni magad és azt mondani „király vagyok és megcsinálom!” Csakazértis. Magam miatt. Menni fog ez az önszeretet dolog!

• elfogadás lélekhangok önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!