Pont ezért kell, hogy tudd: a saját életedért csak te vagy felelős. Azért is, ha a társadalom elvárása miatt benneragadsz valamiben, amit gyűlölsz, ami nem te vagy, és azért is, ha ki tudod mondani, hogy ami most van, az már nem elég.

Hogy minden porcikád éhezi a változást. 

Ha valahol nem jó, akkor nyilván az az elsődleges reakció, hogy megpróbáljuk megjavítani a dolgokat, az események mögé látni, megízlelni a miérteket. Azonban van, amikor szimplán azt érezzük, hogy nincs maradásunk. Hogy ez már nem a mi történetünk.

És igen, néha kinőjük az álmainkat is, és újak ötletek vernek sátrat a fejünkben. Néha kinövünk kapcsolatokat és azt érezzük, hogy hiába van a másik tőlünk karnyújtásnyira, érzelmileg akkor sem lehetne messzebb tőlünk, ha Alaszkában vert volna gyökeret.

Néha fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy még meddig akarjuk beleerőszakolni magunkat helyzetekbe, kapcsolódásokba, álmokba, amik nem mi vagyunk. Meg kell találnunk a választ, és mernünk kell ugrani. Ugrani és remélni, hogy a változás értünk van. Mert néha tényleg elég, ha fejest ugrasz. És mersz élni a lehetőségeiddel.

• döntés élet lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!