Mitől férfi a férfi?
Sokat írtam már a nőkről. Most szeretnék kicsit a férfi szívekről is írni, amit majdnem mindenki tud, csak már elfelejtettük. Mitől férfi a férfi?
olvass továbbSokat írtam már a nőkről. Most szeretnék kicsit a férfi szívekről is írni, amit majdnem mindenki tud, csak már elfelejtettük. Mitől férfi a férfi?
olvass továbbAz emberek sokszor a nagy Ő-re várnak, a nagy Ő-t keresik. De egyáltalán tudja valaki, hogy mit jelent ez? Mit akarunk egyáltalán tőle? Milyennek képzeljük el? Miért akarunk tökéletes embert, vagy a hasonmásunk magunk mellé, mikor mi sem vagyunk tévedhetetlenek és nem is aranyból készítettek egyikünket sem. Miért van ekkora elvárásunk a szerelemmel szemben? Nem lenne jobb, ha valaki egyszerűen csak szeretne és azt úgy tenné, hogy te meg is tudd őt ebben erősíteni?
olvass továbbSosem gondoltam magamra hibás részként az univerzumban. Ide tartozom, itt a helyem. Sosem hittem, hogy van bármiféle szabály is arra, hogyan kell boldognak lenni.
olvass továbbA szeretetnek nincs határa, de ha egy jól működő kapcsolatban akarsz és tervezel hosszútávon élni, igenis fel kell húzni, KÖZÖSEN a falainkat. Azért nehéz ez, mert ez csak akkor működik, ha igazi intimitás van jelen, őszinte kommunikáció, képesség ahhoz (vagy legalább hajlandóság), hogy beleképzeljük magunkat egymás érzéseibe.
olvass továbbSosem akartam elbújni a smink mögé, játszmák mögé. Jól érzem magam ezek nélkül. Volt olyan, hogy mindenki másnak megakartam felelni azzal, hogy eljátszom azt ami nem vagyok. Távol áll tőlem a ribancos ruha és a kisestélyi.
olvass továbbEgyértelműen rávágnám erre, hogy nem. Persze az megint csak felelőtlen kijelentés lenne tőlem. Nos, én azt látom, hogy fogadalmakat teszünk mindennek és mindenhol, de valahogy ezek a folyamatok megszakadnak és nem kerülnek felszínre az eredmények, amiket vártunk volna tőlük.
olvass továbbSajnos a mai világban egyre népszerűbb lett a szépséget félreértelmezni. A valódiságát elkezdtük műdolgokkal elkenni, eltakarni. Tehát valójában a szépséget is feláldoztunk a hazugság oltárán. Pedig mindenben ott lakozik a szépség, csak ahogy Antoine de Saint-Exupéry (a Kis Hercegben) is mondta: „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
olvass továbbSzerintem akkor lehetséges elfogadni az embereket úgy igazán, ha magunkat is elfogadjuk. Ez akkora klisé, hogy már félek leírni, de ebből fakad ki minden. Belőlünk. Persze az elfogadás még nem ment fel a fájdalom alól, amit érezni fogsz.
olvass továbbSzeretjük mindennek az okát keresni, és hinni, hogy van is mindennek. Szeretjük azt hangoztatni, hogy ha valaki nem olyan dolgokra vágyik, ami elüt a tömeg vágyaitól- biztos van valami oka, valami trauma, ilyesmi - persze mindent erre fogunk már a modern világban..
olvass továbbA maszkolós korszak elgondolkodtatott, hogy milyenek is vagyunk néha, hogy milyen „betegségeket” hordozunk és adunk át másoknak. Tényleg hasznos lenne néha befogni a szánkat, mert a szavainkkal több ember életét tettük már tönkre. Szülők a gyerekek szárnyait, szavakkal törték le.
olvass továbbAz élet annyira mesés tud lenni, de mint minden mesében, itt is létezik a gonosz boszorka. Sok követője van, híve, és rengeteg nevük van. Mindenkinek fáj valami, amit talán néha nehéz megfogalmazni, s főleg találni olyan embert, aki tényleg megérti. Ezért általában én elrakom a testem minden kis zugába.
olvass továbbAzt mondják sokan, hogy régen jobb volt, hogy régen több volt. De miből volt több, és miben volt jobb? Nos, én úgy gondolom, hogy igazabb volt minden. Talán jobban bíztunk még másokban, bátrabban nyitottunk, és jobban átéreztük mások bánatát.
olvass továbbNem rég sokat kellet gondolkoznom egy ügyön, ami rengeteg érzést felszínre hozott bennem. Sokszor egy jó lehetőség mögött nem a jó szándékot látom meg, hanem a rosszat feltételezem és a hátsó szándékot keresem. Sokszor vagyok dühös akkor, ha valaki túl kedves, és el nem tudom képzelni, hogy szívből teszi. Sokszor azt hiszem, ha valakitől elfogadom a segítséget, én eltűnök. De miért is látom ilyen drasztikusan ezt az egészet? Mitől félek valójában? Miért nem látom egyszerűen annak, ami?
olvass továbbAzt gondoltam magamról, hogy már felnőttem olyan kérdésekhez is, amik elutasítóak másokkal szemben. Olyan apróságokhoz, amik mégis nagy érzéseket keltenek bennem, amivel felszabadítom magam.
olvass továbbNagyon nehéz kiállni magunkért. Már csak azért is, mert jó ideig szüleink vagy más ismerősök tették ezt meg értünk. Amikor távolodunk mások óvó kezeitől, hirtelen nekünk kell mindent megfognunk és megtartanunk.
olvass továbbAz élet nem egy tökéletesen felépített álom. Nem kapsz csak úgy jó embereket, és nem lesz mindenki kedves veled. Nem fogja senki se neked adni a szívét, te hiába is ezt várod el a szeretettől. Az élet pontosan attól olyan jó, mert rossz is volt és lesz
olvass továbbNEM! De mindig van másik út! Talán sose felejtünk, nem eshetünk minden padló után amnéziába. Nem leszek teljesen más ember egy törés után, és akkor sem, ha jó dolgok történnek.
olvass továbbIgencsak kényes téma ez, hiszen ez többről szól, ez mélyen van. A személyiségzavarban szenvedő embernél hihetetlenül nehéz egyértelmű határvonalat húzni a normalitás és a kórós magatartás között. Az élet szinte minden területén nehézségeket találnak, ez az állapot számtalan konfliktust hoz magával.
olvass továbbFigyeld magad. Mire hogyan reagálsz, hogyan telnek a hétköznapjaid, miket csinálsz, kikkel beszélgetsz, mit tartasz elsődlegesnek. Hogyan viselkedsz másokkal, felveszed-e a szemetet, megölöd-e a bogarat. Megoldást keresel, ha felmerül egy probléma, vagy visszariadsz, és így tovább. Rengetegszer esek bele abba a gödörbe, hogy elkezdek a jövőn rágódni.
olvass továbbVészesen romlanak az emberek tulajdonságai. Fogalmam sincs meddig mehetünk így tovább. Igazából nem is csodálkozom ezen a rengeteg szörnyűségen. Egyre többet hazudunk magunkról- másoknak. Nem akarunk szembe nézni a dolgainkkal, és félünk az érzéseinktől. Félünk bármit is felvállalni, mindeközben úgy teszünk, hogy mindenről tájékozottak vagyunk, és meg is mutatjuk a social média felületein kommentekben és posztokban ezt másoknak.
olvass tovább