„ Ha akarná, megtenné!”

Rengetegszer hallom azt az mantrát, hogy: "ha akarná, megtenné, ha akarna, itt lenne, ha fontos lenne neki, csinálná", és sorolhatnám a végtelenségig.

Nagyon könnyű lenne a választ nem kapóknak ezzel nyerni valamiféle nyugalmat. Talán én magam is próbáltam dolgokat megmagyarázni ezen a reális szinten, de rá kellett jönnöm, hogy még a realitás is sokkal összetettebb, ha rólunk, emberekről van szó. Mert mi emberek vagyunk rendkívül összetettek és mivel még a munkám is az, hogy ezt megtapasztaljam, ezt nem hagyhatom figyelmen kívül.

„ Ha akarná, megtenné!” - - - kapcsolatok, lélekhangok, személyiségek,

Ultra durván bonyolultak vagyunk. És semmire nem lehet ráhúzni semmilyen sablont. Akármennyire is megnyugtató lenne. Természetesen vannak vizsgált területek, ahol a viselkedési mintákban fellelhető némi azonosság, de ott ahol már az érzelmek is bejátszanak, ez kb. kuka. Az egyéni motivációk pedig olyan rétegben épülnek egymásra, hogy nem lehet kitalálni belőlük az általános okosságot.

Az, hogy megtudjuk az egyén mire, hogy reagál, hogy cselekszik, hosszas kutatómunka eredménye. Olyan munkáé, ami nagy bátorságot kíván. És közös munkát. Már csak azért sem érdemes a másik nélkül eldönteni önön megnyugtatásunkra, hogy miért nem tesz meg valamit, mondjuk, mert se neki, sem nekünk fogalmunk sincs a motivációkról. Az igazán nagy baj pedig tényleg az, hogy a többség a saját világában is vakon lézeng. Fogalma sincs arról, mit miért választ vagy nem? Mit miért tesz vagy nem? Fogalma sincs arról, hogy a mintái miatt nem is ő aki dönt, hanem a sérülései, az amit látott, amit tanult, amit ismer, és ez akkor is így van, ha beledöglik. A szokott ismert biztonságosabb, mint az új. Ennyi az egész.

Ezért mondom mindig azt, hogy nekem senki ne jöjjön azzal, hogy szerelmes, amíg nem világította át magát. Senki ne jöjjön azzal sem, hogy valakit elutasít, mert nem jön be, mert fogalma sincs, mi jön be neki valójában. Csak ismétli az életét, a szokásait, a félelmeit, a zavart, amiben él. Ez így van mindenben. Még az intimitásban is. A saját programjaidra gerjedsz, nem a másikra. Vagy arra, hogy valami kell neked, félsz, hogy nem kapod meg, ő meg kielégíti az igényeidet. Ezért nem nagyon vannak kiegyenlített kapcsolatok. Sok minden motiválja őket, amelyek csak minták. Nem igazi érzelmek.
Az igazság az, hogy halvány, lila gőzünk sincs mit, miért teszünk. Aztán meg nem értjük. Így nem is fogjuk érteni. Bele kell menni. Máshogy nem megy.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.