Ezt a susogást hallani kell
Nyár óta susogják gasztromán körökben, hogy a Susogó jobb lett, mint volt. Ez már elég ok, hogy az ízlelőbimbóit szerető ember ismét Pécsre induljon.
Az M6-ost még mindig nem használja senki, úgyhogy két óra alatt könnyedén lent lehet lenni Pestről, és még ha a vacsorád után egyből vissza is indulsz, akkor sem fogsz több időt tölteni az autóban, mint az asztalnál. A Susogó a fine dining pécsi megteremtője, így bőséggel kell időt hagyni a menüsor „kivégzésére”. Arról nem is beszélve, hogy a kilátásra is érdemes félretenni egy fél órát, mert a Mecsek domboldaláról akár Villányig is ellátni, ha tiszta az idő.
Fotó: Wéber Tamás
Erre a romantikus helyre költözött vissza egy öt éves kitérő után a Susogó Borvendéglő, amelynek tulajdonosai (Csóra Zsanett és Soós Tamás) a belvárosban ezalatt elindították és országosan ismertté tették az Enoteca Corsót, hogy aztán 2012. június 15-én visszatérhessenek oda, ahol minden kezdődött. Belépve a pécsi csúcsgasztronómia bölcsőjébe egy meghitt családi házba érkezünk. Ha a pult és a terített asztalok nem lennének, csak a könyvespolcot, az olvasószobát és a kanapét látnánk, azt hihetnénk, hogy látogatóba jöttünk valakinek az otthonába. Nem is „illik” csak úgy bejelentkezés nélkül beállítani, mert nem fogunk jól lakni, a Susogóban ugyanis csak foglalás útján lehet asztalhoz jutni. Nem feltétlen azért, mert telt ház van – én egy pénteki vacsorán költöttem el ott, és az asztaltársaságomon kívül más vendég nem volt azon a hideg estén –, hanem azért, mert annyi főre készülnek, amennyire számítanak. Étlap nincs, menüsor van, ami hetente frissül új tematika szerint. A 11-12 féle ételből nagyjából 30-35 tányérral szolgálnak föl egy hét alatt. A hét szerdától vasárnapig tart, ebéd (12-15) és vacsora (18-22) időponttal.
2012. december 7-én a Magyar tarka és a Villányi vörösek hetébe csöppentem és egy csöppet sem bántam. Négyfogásos menümet egy krémes, lágy paszternák levessel kezdtem, amelynek az alternatívája egy tiszta hallé lett volna pirított ponttyal (Hágendorn József halkereskedőtől). A levesek másfél decis, elégséges adagok. A házi majonézzel kínált csirkeláb terrine valamint a gyümölcskompóttal és fekete kagylóval megbolondított mangalicapástétom helyett inkább a kacsamájat kértem, mert mindig azt választom, ha van. Számomra olyan, mint olasz étteremben a tiramisu vagy a carbonara. Sokat elárul. A Susogóban tökéletesen készítették, annyi kérge és annyi lágysága volt, ahogy az ideális. A mellé tett körtemustár szerencsére inkább körtepüré volt, mint dijoni mustár.
A főfogás kvartettjéből egy 13 napja 5 fokon érlelt marharostélyos került elém vörös káposztával és puliszkával. A tenyérnyi hús, közepén egy zsírzárvánnyal omlós és ízletes volt, de nem az évszázad marhája. A puliszkának nagy előnyére vált, hogy nem szilárd, hanem püré állagú volt. Az adag decens, a felár pedig 1000 Ft – a heti kiemelt különlegesség mindig ennyivel drágább. Amúgy a három fogásos menü 3300, a négy kurzus 4400 és így tovább a 7 részes ételsorig, amely 7700 forintba kerül. Mindegyik verzió megéri, bár a benzinköltséggel külön kell számolnod, amennyiben nem Baranya megyei vagy. Ha marad még némi költőpénzed az étterem egyik sarkában kialakított delikátesz polcról otthonra is vásárolhatsz minőségi alapanyagokat.
Remekbeszabott nyári pillanat: a cukrász fűszernövényt szüretel (Fotó: Wéber Tamás)
És a legjobbat a végére hagytam: a túróbrulée torta fenséges házasítását a sós szilvakompóttal, amelyből elvitelre is kértem egyet, hogy lefekvés előtt újra megkóstolhassam. A desszert Märcz Évi alkotása. A fiatal cukrászlány a Susogóban kezdte pályáját, majd az Enoteca Corso-béli kitérője után visszatért kiindulási pontra, de már önálló cukrászként. A búcsúajándékként készített mini-desszert válogatásában volt mangósajt, sós karamell és olyan parányi macaron, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehetett ilyen szabályos formát kinyomni a sütőpapírra.
Azok a mennyei édesek (amik néha sósak is kicsit)
Meg kell még említeni a Susogó kapcsán a fantasztikus borválasztékot, amelyből szinte a teljes szortiment magyar (de nem csak villányi!) pincékből származik, és amelyből legalább 20 féle pohárral is kérhető, Palkó Gábor hozzáértő tolmácsolásában. Persze azért minden szezonban érkezik pár karton beaujolaise és némi dél-afrikai különlegesség a készletbe, így a Susogó Borvendéglőben az is megtalálja a maga italát, aki külföldi kuriózumra vágyik és az is, aki Pécsi Sört kortyolna.
paszternák
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez