Ha nincs szex…
Csinos, fiatal páciensem meséli: amikor a nőgyógyászának pironkodva bevallotta, hogy a férje nem nagyon akar vele szeretkezni – márpedig ugye a nőknek szokott „fájni a feje”… – az orvos fejcsóválva vágta rá, hogy „Hölgyem, az már egy nagyon régi történet!”
Harmincnyolc éves pimaszul jóképű agglegény ismerősöm panaszolja, hogy a mai lányok egyre inkább „izmos-feszes testek” csupán. Női főiskola tőszomszédságában lakik, s bizony az elmúlt 20 év összes csajos évfolyamát a tőle telhető alapossággal ismeri… Szerinte a lányokból kihalt az érzelem, szenvedély nélküli gépek az ágyban, akik tökéletesen hozzák a grimaszokat, a pózokat, az elvárt „szinkronokat” (Még! Még! Még!), sikolyokat és technikai tudást – viszont már nem remeg meg a testük az érintéstől… Ehelyett akár egy felnőtt filmet is megnézhetne.
Tyúk-tojás probléma ez: a pornó „keblein” nevelkedett férfinép igényli ezt a fajta jól koreografált show-műsort, vagy a lányok számára fontosabb a megfelelés – a „jó vagy, baby” titulus, illetve párjuk megtartása – saját örömüknél?
Gyakran hallom, hogy természetesen senki sem hiszi el azt, amit a pornófilmek sugallnak – mindeközben nem kevés férfi páciensem a felnőtt oldalak kínálati listáját kinyomtatva-lobogtatva érkezik a rendelőmbe, hogy: na, ezekről győzzem meg, de sürgősen ám az asszonyt! A nők persze szintén megnézik e filmeket, s vagy magukat élik meg „selejtesként” amiatt, hogy ők maguk nem így élvezik a szexet, vagy pedig beállnak a sorba a „házi mozi” terén. Igaz, örömtelenség és gyakran az együttlét közben jelentkező fizikai (méhnyaki) fájdalom az ára - amit természetesen mélyen titkolnak...
E divathullám persze a hétköznapjainkra is kihat. Pár hónapja művészetterápiára siettem, a körúton kerestem a festésünkhöz virágot modellnek. A híd lábától számítva egészen az Oktogonig jutottam úgy, hogy egy árva virágboltot sem találtam – azonban szinte minden második kapualjban szex-shop üzemelt. Az udvarlás formája mára jelentős mértékben megváltozott – s a szexről sem csupán „virágnyelven” beszélünk… De ettől még nem jól. A szerelem művészetét instant kielégülésekre cseréljük.
Fotó: Csányi István
S mi a megoldás? Merjünk a keleti kultúráktól tanulni – ott, ahol nem volt annyira tabu és elfojtott a szexualitás évszázadokig, mint a mi nyugati világunkban – ahol az érzéki örömöket önmagukért tisztelték, s a testi összefonódást a lélek ölelkezésének is tekintik. Ettől azonban még nem steril, vagy unalmasak a szeretkezéseik. De most már, hogy a férfiak érdeklődését is egy kicsikét ráhangoljam: a tantrában még a szív csakránál is magasabbra értékelik a torok csakra energizálását, aminek technikájával olykor a pornófilmek bevállalósabb szereplői is – igaz, kissé sután – de próbálkoznak…
Úgyhogy, elő a gésa golyókkal, a testolajokkal, az elnyújtott szeretkezésekkel, a minden testi sejtet involváló, mély és valódi gyönyörrel. Többek közt azért is, mert különben kihalunk: a számítógép és az ember frigyéből még nem jött létre életképes utód. Illetve, ha így folytatjuk, lassacskán már csak pipettában szaporodunk.
Hevesi Krisztina /szexuálpszichológus/
Könyvei:
Hevesi Krisztina: SZEX. A pszichológusi dívány titkai
Hevesi Krisztina: SZEXTRÉM. Perverziók, szexfüggőség és ártalmatlan különcségeink
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez