Bárkit megkérdezünk, aki éppen nem párkapcsolatban tengeti mindennapjait, valószínűleg rengeteg érvet fel tud sorakoztatni amellett, hogy miért is jó szinglinek lenni. Azonban, majdnem biztos, hogy előbb-utóbb, hol rövidebb, hol hosszabb idő után mindenkit elkezd foglalkoztatni a párkeresés gondolata.

Gondoljunk azokra, akik szakítás után ismét ismerkedésre szeretnék adni a fejüket. Pár nappal ezelőtt az egyik barátnőm, aki mostanában lépett ki a gyerekkori szerelmével majd’ egy évtizede tartó kapcsolatából, két sírás - és a szerinte teljesen kilátástalan jövőjén való merengés közepette- tette fel nekem a kérdést: „de ha arra kerül a sor, hol ismerkedjek?” Hogy csinálják ezt az emberek? Értetlenül néztem rá, hiszen meggyőződésem volt, hogy ez egy abszolút bagatell kérdés. Azonban még mielőtt válaszolhattam volna, rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs. A fejemben cikáztak a gondolatok a megfelelő válasz után kutatva, de hirtelen egyszerűen nem tudtam, hogy mit kellene javasolnom. A következő napokban sem hagyott nyugodni a kérdés, ezért elkezdtem sorra venni a lehetőségeket.

A kiindulási pontom az volt, hogy hol töltjük a legtöbb időt? Persze, a munkahelyünkön. Van, aki utálja, van, aki hobbiként fogja fel, és imádja, de azért bármilyen is, a legtöbb embernek megadatik. A munkahelyen ismerkedés meglehetősen ingoványos terület. Azonban nagyon könnyű valaki irányába váratlanul mély érzelmeket táplálni, akivel nagyon sok időt töltünk együtt. Vannak, akik szerint közhely, míg mások számára megdönthetetlen alaptétel, hogy házi nyúlra nem lövünk. Akik számára ez valóban iránymutató az életben, mert úgy gondolják, hogy nem szeretnék, ne adj Isten, nem is tudnák a magánéletet és a munkát összekeverni, bőven van még lehetőség, hogy más helyen találják meg a nagy Ő-t. Azonban ha érezzük a szükséges rezgéseket a másik fél részéről is, és más ellenérvet nem tudunk felsorakoztatni, nem biztos, hogy jó, ha hagyjuk, hogy a holtig tartó szerelem útjába ez az iránymutató bölcsesség álljon. Ám mielőtt még belecsapnánk a lecsóba, nem árt végiggondolni pár alapkérdést. Hogyan fogunk viselkedni mostantól a munkahelyen? Felvállaljuk-e a dolgot a munkatársaink/főnökeink előtt?

Nem árt a szabályokat lefektetni arra vonatkozóan, hogy mennyire szeretnénk a munkát hazavinni. Ki tudjuk-e kerülni, hogy hatással legyen a kapcsolatunkra, ha munkahelyi ügyekben éppen nem értünk egyet? Bár keveseknek jut eszébe a rózsaszín köd leszállta közben ezen gondolkozni, de sajnos azt sem árt latba vetnünk, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy mégsem működik a dolog. Tudjuk-e majd kezelni, hogy minden napot egymás mellett kell töltenünk? Vagyunk-e annyira profik, hogy el tudunk vonatkoztatni az érzelmeinktől annak érdekében, hogy megfelelően teljesítsünk a hivatásunk területén? Az egészen biztos, hogy nem egy egyszerű szituáció, megannyi buktatóval járhat a munkahelyi randizás, de azért megannyi pozitív példa is bizonyítja, hogy megfelelő menedzselés segítségével működhet a dolog.

Mit csinálunk, ha nem dolgozunk? Munkába igyekszünk, vagy onnan haza. Ott az utca, a tömegközlekedés. Arra is lehet esély, hogy ott találjuk meg a másik felünket. A filmek, illetve a nagyszüleink történetei is tele vannak azzal a mesébe illő fordulattal, amikor két ember megpillantja egymást az utcán, vagy a fiú leszólítja a lányt, beülnek egy kávéra, a következő kockán pedig már egy kandalló előtt forralt bort szürcsölgetve tervezik boldog gyermekekkel megtűzdelt közös jövőjüket. Nagyban javítja az esélyeinket, ha nem kapunk sokkot, amint egy ismeretlen elkezd hozzánk beszélni, illetve ha időnként felemeljük a tekintetünket a telefonunk képernyőjéről, és megpróbáljuk a körülöttünk lévőket figyelni. Lehet, hogy nehéz kiverni a fejünkből szüleink jó öreg „ne állj szóba idegenekkel” tanácsát, azonban előfordulhat, hogy valami egészen nagyszerű sül ki belőle.

• ismerkedés kapcsolatok randik

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!