Miért felejtünk el csókolózni?
A csóknak hatalma van. A csók egy induló szerelem karmestere, mert egyetlen szenvedélyes csókváltás alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást. Mint a kokain, úgy tesz függővé a csók, szívjuk, ízleljük, harapjuk egymás ajkát telhetetlenül, újabb és újabb adagért könyörögve. Kevesen gondolunk a csók kémiájára, amikor ajkaink összecsapnak.
Pedig a csók igazi hormonális lavina, valóságos zuhatagot indít el a szervezetben hormonok terén, a kötődésért és ragaszkodásért felelős hormon, az oxitocin szintje az egekbe szökik, és őrjöngve tombol az örömhormon, az endorfin. Egy észveszejtő csók azonban nem csupán felkorbácsol, hanem varázslatos módon a feszültséget is oldja, csodásan lenyugtat, ugyanis a kortizol, a stressz hormon szintje jelentősen lecsökken szervezetünkben.
Hunyjuk le a szemünket, és utazzunk a múltba, annyi csókot őrzünk emlékeinkben életünk során, de az elsőt nem felejtjük. Igaza van Radnótinak, a csókok íze szánkban hol méz, hol áfonya, voltak bátortalan, sután próbálkozó, csupa nyálas, egymás arcát felfaló első csókok is. Aztán láss csodát, a csókiskolát ilyen-olyan osztályzattal szépen kijárjuk, és a kedves, szeretgető, puha apró csókokat, a megerősítő, egymásnak szép napot kívánó rövid nyelves puszit, és a szenvedélyes smárt is tökélyre fejlesztjük, egy nyelvet beszélünk, ez nem is kérdés. Az ajkakkal való játék egyik kedvenc időtöltésünkké válik, egy csókkirállyal égő arccal, és feltüzelt testtel, repülőszőnyegen suhanunk az érzékek birodalmába.
A csók a fizikai és érzelmi intimitás legbensőségesebb kifejezésmódja. Egy jó éjt csók a legegyszerűbb módja a szerelem, és összetartozás kifejezésének. Sajnos a csók tűnik el leghamarabb, amikor egy kapcsolat zabolátlan szenvedélye lecsendesül, megszelídül. Ne engedjük, tartsuk meg a szenvedély szikráját, mentsük meg, ne hagyjuk veszni a csókot. Egy szexuálpszichológiai felmérésből kiderül, hogy a hosszabb ideje együtt élő párok harminc százaléka csupán szex előzményeként csókolózik. Eltűnik a napi csókváltás, nincs reggeli, útra bocsájtó rövid, puha változat, nincs jó éjt csók, de még egy cuppanós sem. A szelídült szerelem, a párkapcsolati szövetség már egy konstans, kőbe vésett szépséges állandóság, de gyakran hiányoznak a non-verbális eszközök az összetartozás kifejezésére, mint az érintés, bújás, csók, simogatás. Pedig ezek világosabban, és tisztábban érthetők minden harsány, teátrális szóbeli megnyilvánulásnál.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez