Önértékelésed – te alakítod a sorsodat
Amikor reggel tükörbe nézel, gyakran a benned motoszkáló kritikák és kételyek köszönnek vissza: „Tényleg elég jó vagyok erre?” vagy „Mit szólnak majd hozzá?” Pedig az önértékelés első lépcsőfoka épp az, hogy felismerd: a belső párbeszéded formálja leginkább azt, amit magadról gondolsz.
Ha tudatosan figyelsz arra, milyen gondolatok keringenek a fejedben akár egy naplóba feljegyezve , hamarabb szűrheted ki a felesleges önmarcangolást, és alakíthatod át a „nem vagyok elég jó” monológot olyan megerősítésekké, mint „minden nap tanulok, és fejlődöm a hibáimból”.
A reális célokat kitűzve azért is épülhet szilárdabb önbizalmad, mert a sikerélmények sorozata igazolja: képes vagy megvalósítani, amit eltervezel. Nem kell rögtön világrengető tervben gondolkodni – elég, ha magad elé állítasz egy kis, mérhető feladatot, például minden héten egyszer futsz egy félórát, vagy megtanulsz három új receptet. Amikor ezeket a mérföldköveket le is pipálod a naplódban, és megajándékozod magad egy kis élvezettel (egy finom kávéval, egy jó könyvvel), a tudatalattid megerősítő üzenetet kap: „Én képes vagyok rá.”
Nagyon sokat tehetsz az önbizalmadért azzal is, hogy eljátszol a gondolattal: milyen lennél a számodra ideális verziódban hogyan viselkednél, milyen testtartást vennél fel, milyen hangon szólnál. Ez nem légből kapott dolog, hanem a sportolók által is használt vizualizáció: ha minden reggel és minden este pár percig ráhangolódsz erre a képzeletbeli jelenetre, a tested és az elméd is megtanul arra reflektálni. A napközbeni emlékeztetők – legyen az egy motíváló idézet a telefonodon vagy a kedvenc fotód a monitorod peremén – segítenek fenntartani ezt a lendületet.
Ne feledd azonban: a külső visszajelzések is sokat érnek, ha helyesen kezeled őket. Ha megkérsz valakit, hogy fogalmazza meg, mit lát benned jónak, vagy hol javasolna még fejlődést, azzal nem a véleményétől teszed függővé magad, hanem információkhoz jutsz. A konstruktív kritikát szűrd meg attól, ami pusztán mások szorongásaiból vagy elfogultságából fakad, és építsd be azt, ami valóban előrevisz: ha valaki megdicséri a kommunikációdat, dolgozz tovább azon, hogy még magabiztosabban fejezd ki a gondolataid.
Végül pedig ne hanyagold el a testi-lelki gondoskodást: egy hétvégi kirándulás, egy jógaóra, vagy akár egy csendes este, amikor csak meditálsz és feltöltődsz, visszaadja a belső egyensúlyodat. Az igazi önértékelés nem önzés, hanem olyan alap, amelyből mások is meríthetnek, és amelyre bármi épülhet.
“A saját erőforrásod bázisa Te magad vagy – gondozd, ápold, és meglátod, milyen távolra repít, ha befektetsz önmagadba.”
Emlékezz rá minden nap: az önértékelésed a Te kezedben van, és minden gondolatoddal, minden céloddal és minden apró gesztussal te építed fel azt a belső erőd, amely valóban számít az élet legfontosabb pillanataiban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez