Sportkombi Peugeot módra – Peugeot 508 SW PSE PHEV

Az oroszlán nem csak, hogy bátor, hanem azt is várjuk el tőle. A Peugeot valószínűleg ennek szellemében alkotta meg a legerősebb modelljét. A Sport Engineered változat borzasztóan erős és sportos, viszont olyan piacra érkezik, amely jellemzően nem az ő harctere. Innentől kezdve pedig nemcsak a puszta képességek, hanem a marketing és a márkaimage kérdése, hogy sikeres lesz-e.

Manapság ritka a sport kombi. A presztízs márkákon (BMW, Mercedes, Audi) kívül pedig nem találunk sokat. Egyedül az Arteon R Shooting Brake, amely ebbe a kategóriába esik. Ha viszont tovább szűkítjük a kört és plug-in vagy egyéb alternatív hajtással keresünk versenytársat, akkor bizony a kör tovább zsugorodik és tényleg csak a prémium szegmens marad és ott is csupán néhány modell.

Érdekes kérdés tehát, hogy a Peugeot PSE egy újabb mérföldkő azon az úton, hogy felfelé pozícionálja magát a márka és az imént említett német márkákkal szemben induljon el vagy egyszerűen egy olyan piaci rést kíván találni az 508-cal, ahol szinte versenytárs nélkül, egyedül szedheti össze a vevőket? Van-e egyáltalán piaca ennek a teljesítménynek és felszereltségnek? Nagyon nehéz a kérdés és biztosan nem a hazai vevőkörből kell kiindulni, hiszen itt már nagyon kicsi az átmenet árban, vagy nincs is, egy közel azonos képességű BMW 330E, Volvo S60 Recharge vagy az 508 PSE között. A tesztelt 508-asért manapság ugyanis valamivel több, mint 27 millió forintot kérnek. Ez pedig egyáltalán nem kevés. Persze semmi sem olcsó és a kizárólag benzines hajtású Arteon R sem kerül kevesebbe, ráadásul arra még zöld rendszámot sem kapunk. A fogyasztása, valamint a környezeti terhelése pedig egészen más dimenzióba tartozik. Tény viszont, hogy az Arteon 320 lóerejére mindig lehet számítani, ellenben az 508 PSE két villanymotor és az 1,6 benzinmotor együttes teljesítményével tudja a 360 lóerőt. De erről kicsit később részletesebben is.

Az összehasonlítás persze nem könnyű, mert a BMW kevesebb lóerőt kínál, csakúgy, mint a Volvo. Viszont ezek a típusok alacsonyabb áron érhetőek el és még akkor sem kerülnek többe, ha az összes extrával kiegészítjük őket, amivel a Peugeot is rendelkezik. A Mercedes C400 e induló ára is magasabb, mint a Peugeot-é, extrákkal kiegészítve pedig minimum 20-25%-kal kell érte többet fizetni. Természetesen abba nem érdemes belemenni, hogy akarjuk-e a Peugeot márkát és presztízsét ezekkel a márkákkal összevetni. Az viszont egyértelműen fontos körülmény, hogy vajon a vevők, akik az 508 PSE-t választják megteszik-e vagy ha nem, akkor miért nem?

A Peugeot 508 SW egyértelműen egy egyedi autó. Még az alaptípusok arányaira és formájára is azt lehet mondani, hogy rendkívül sportos. Az elmúlt években többször is járt nálunk a modell. A kombi két literes dízel változatáról itt olvasható írásunk, a 224 lóerős plug-in hybrid modellről pedig itt olvasható a teszt. A sportosságot az arányai miatt érezhetjük, hiszen rendkívül lapos (142cm) és ehhez képest hosszú (478cm) és széles (186cm). A PSE változat persze nem áll meg itt, hiszen a lökhárítók jelentős mértékben módosultak és szinte olyan érzésünk van a sportos kialakításnál, mintha a Taxi című film új modelljét pillanthatnánk meg. A lökhárító szélei kilógnak az autó síkjából és Forma 1-es autókból nyert formatervet idéznek. Az élénk, neon sárga díszítő elemek és az azonos színű három vonal jelzi, hogy itt valami másról van szó, mint egy hagyományos 508 kombi. Bár nincsen túl sok rendelhető szín, szám szerint három, de ezek egyediek és jól harmonizálnak a rikító kiegészítéssel. Természetesen a féknyergek is sárga színben pompáznak és szükség is van rájuk, valamint az átlag feletti méretekre, hiszen a Peugeot ezen modell esetében nem tartja az általános 180km/h maximális sebességkorlátot, így a megállásban nagyobb támogatásra van szüksége az 1850kg össztömegű vasnak.

A karosszéria alatt a Peugeot számos változtatást hajtott végre az alapmodellhez képest, ezek közül a legfontosabb az adaptív lengéscsillapítás, amely az egyes vezetési üzemmódnak megfelelően (Comfort, Sport, Hybrid) kerül beállításra.

A 360 lóerős teljesítmény egy csapatmunka eredménye az 508 PSE-ben és természetesen az általunk tesztelt SW, azaz a kombi változatban is. A jól ismert 1,6 literes turbó benzinmotort, amely 200 lóerőt teljesít, összesen 2 villanymotor támogatja. Az egyik az első kerekek mozgatásáért, a másik a hátsókért felelős. Teljesítményben majdnem megegyeznek, hiszen az első 110 lóerő (81kW), a hátsó 113 lóerős (83kW). Ellenben a hátsó kereket hajtó nyomatéka csupán fele az elsőnek. Szerepük is más, hiszen az első az aksi töltésért is felel. A teljesítmény maximum ez alapján lesz 360 lóerő és 520Nm nyomaték. Ez pedig valóban nem kevés, mondhatni tiszteletet parancsoló. Így aztán a gyorsulási adat is lenyűgöző. 5,2 másodperces százas sprintet ígér a gyártó.
Érdekes viszont, hogy nem éreztem adrenalin fröccsöt, amikor tövig nyomtam a gázpedált. Hiába a sport üzemmód és a hangszórókkal támogatott motordörgés, valahogy sterilre sikerült a teljesítény átadása. Így a sportautókhoz szokott vásárló némi csalódást fog érezni, hiába teljesíti az ígért számokat a PSE.

A hybrid hajtás viszont teljes mértékben szerethető és mindent tud, amit ettől a meghajtástól elvárhatunk. Egy 11,8kW-os akkupackot találunk az 508 PSE PHEV-ben, amellyel nagyjából 35kilométert autózhatunk tisztán elektromos üzemmódban. Ennek feltöltésére a normál hálózati töltőt használtuk, amely egy éjszaka alatt kényelmesen fel tudja tölteni a telepet. Aki gyorsabbra vágyik, az természetesen utcai töltővel is meg tudja ezt oldani, sokkal gyorsabban, nagyjából 2 óra szükséges hozzá. A PHEV hajtást nagy mértékben állíthatjuk, befolyásolhatjuk az autóban. Ki lehet teljesen kapcsolni az elektromos meghajtást, sőt azt is megtehetjük, hogy a benzinmotor segítségével menet közben töltjük az akkumulátort. Az autó menü rendszerében mindenféle módon szabályozhatjuk, nyomon követhetjük az energiaellátást, vagy akár tartalékolhatunk áramot későbbre. Szimpatikus volt ez a nagyfokú rugalmasság.

Természetesen az 508 teljes menürendszere digitális. Mind a műszerfal, mind a központi érintőképernyő. A kezelése közepes nehézségű. Találkoztam már egyszerűbbel és sokkal bonyolultabbal is az utóbbi időben. Az viszont ki kell mondani, hogy az 508, mint modell, nem egy új típus. 2018 óta fut a kínálatban. Minőségi szempontból kifogástalan és tényleg súrolja a prémium kategóriát az anyagok és a kidolgozás minősége. Formai szempontból abszolút előre mutató és a magam részéről imádom a kicsi kormányt és a gokartszerű vezetési pozíciót. Másfelől viszont 4 év már nagyon sok idő a mostani felgyorsult világban, így a központi képernyő mérete a mai ízléshez képest meglepően kicsike. Ez adott esetben versenyhátrány is lehet a lassan nappaliba helyezhető tv méretű központi kijelzők korában.

Az SW esetében érdemes még kiemelni azt az óriási előnyt, amit a csomagtér és annak funkcionalitása jelent a normál szedánhoz képest. Az alaphelyzetben 530 literes csomagtere jól variálható és 1780 literig bővíthető. Így a sportosság mellett a funkcionalitás is megvan az 508-ban.

Egyediséget mindenképpen kapunk az 508 SW PSE-ben a versenytársakkal szemben. Nagyon kevés ilyen autóval találkozni az utakon. Képességeivel, a kínált extra tartozékokkal nincsen probléma. Azt pedig, hogy presztízsben hol tart, tegyük az egyéni megítélés témakörébe. Az viszont biztos, hogy különösen jó élmények közé tartozott a PSE-vel töltött néhány nap.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.