Szerelembe esni, szerelembe emelkedni
Szerelembe esni könnyű, spontán és akarattalan. Kiválaszt egy tehetséges szívrabló, és mintha simogató selyemkendővel fedné le szemünk, úgy veszítjük el józan világlátásunkat és ítélőképességünket. Bizserget, csiklandoz az érzés, és magával ragad a pogány szerelemösztön. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk a szerelembe, és azonnal érezzük, az azonnali dopaminlöket szétfeszít belülről, szétárad bennünk a szerelem drogja, lecsendesülünk, és várjuk a következő adagot.
Kicsit félünk. Mert lehet, hogy sértetlenül megússzuk, de az is lehet, hogy végzetesen, reménytelenül összezúzzunk magunkat. Felismerhetetlenné zúzódunk, ki tudja, hányadik szívtöréses baleset már ez, de belezuhanni édes, és könnyű, egy pillanat műve. Kiszállnánk már, mert fáj a szorítása, és megfojt a megfelelési kényszer, nem jó szerelem ez, nem nekünk való. De ő hajunknál fogva ránt vissza, nem épülünk, nem fejlődünk, egyre csak húz egyre mélyebbre, egyre lejjebb, új, neki tetsző viselkedésformákat veszünk fel, már majdnem olyanok vagyunk, mint ő ebben az alvilági, romboló szerelemben. Aztán elfogy az erő, szófogadó, simulékony rabjai leszünk az új, mérgező kapcsolatnak, engedjük, hadd fonódjanak ránk az indái, és lassan belesimulunk a sivár félhomályba, jó ott nekünk. Mert jobb, mint egyedül. Biztonságot ad, állandóságot ad, ezért eladtuk magunkat, behódoltunk egy toxikus kötődés kedvéért, egykori énünk valahol a verem szélén várakozik.
Vannak férfiak, akik megbetegítenek, lehúznak, nyugtalanná, vibrálóvá tesznek. Társaságukban elfelejtkezünk egykori álmainkról, különleges képességeinket nem használjuk, hagyjuk elcsökevényesedni, háttérbe szorítjuk egyéniségünket, hagyunk megrajzolni és létrehozni egy teljesen újat. Egykori tudatos, örömteli életminőségünk vegetációvá zsugorodik. Eleinte rájuk pakoljuk a rosszfiú címkét, ridegségre és szeretetlenségre való mentségként, erőt is érzünk magunkban a szelídítéséhez, rákészülünk, mintha valamilyen vadlovat készülnénk megülni, vagy végérvényesen betörni. Nem vagyunk mi állatszelídítők.
Rövid idő múlva rájövünk, van, ami reménytelen, mert a lélek betegsége is elérhet gyógyíthatatlan stádiumot. A gyermekkorból hozott rossz minta nem törölhető, az emlékek nem sztornózhatók, nem beültethetők, nem cserélhetők ki újakkal. Van olyan női életszakasz, amikor még nem látjuk ezt, és nem is értjük. Nincs szemünk hozzá, túlságosan leköt a tetszetős, külső héj, gyönyörködünk benne, nem győzünk betelni vele, ízlelgetjük, el sem hisszük, hogy a miénk. Aztán, ahogyan lekopik a máz, mint egy röntgenfelvétel, úgy válik láthatóvá a lélek, ami elrettent. A körítés tetszetős, fényes, és szabályos, ám belül üres, ízetlen és keserű. Kötődni hozzá veszélyes, mert hosszú távú lelki egészségromlást okoz, sőt örök hiányérzethez, tartós társas magányba sodor.
És vannak férfiak, akik felemelnek és megnyugtatnak. Ők a kevésbé harsány külsejű, nem standard paraméterekkel megáldott, szerényebb változatok. Sokszor, életünknek csak azon szakaszában fedezzük fel őket, amikor már sebeket szereztünk a rosszfiúktól. Tévedés azt hinni, hogy feladatuk, a testi és lelki sebgyógyítás, mégis, akkor sem tágítanak mellőlünk, ha ezer farkassal kell megküzdeniük naponta az otthonunk bejárata előtt. Őket nem kell betörni vagy megszelídíteni, egyszerűen ott vannak, mert ígéretet tettek. És ha nincsenek ott, akkor sincsenek kétségeink, mert tényleg ott vannak, ahol mondják. Ők azok, akik letérdelnek elénk, és úgy adják ránk a cipőt. Akik miatt nem kell várakozni, elkésni, mentegetőzni. Akik nem hagynak kétségek között vergődni. Akik ott vannak és gondoskodnak. Akik reggelit készítenek, akik reggeli fényben szépnek látnak, és nem küldenek el azonnal sminkelni. Akik nem hagynak kétségek között, akik a napot nyugalomban, szerelemben akarják lezárni. Akik félméternyi helyen is képesek velünk összebújva, nyugodtan aludni. Ők azok, akik talán felébresztik bennünk a szunnyadó különleges képességeket, inspirálnak, lelkesítenek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez